Borzasztó rossz viszony (vagy iszony?) fűz a porszívóhoz, hetekig képes vagyok halogatni a használatát. Van, hogy feltörlök helyette vizes ronggyal mindent: sokkal több idő, de a takarításnak ezt a módját legalább nem utálom.
Van, amikor elérem a kritikus pontot mégis. Mosnom kellett, mert a bagófüst sárgára változtatta a függönyöket, vagy ha nem is, bebeszéltem magamnak. Létra, mászás, fentről más szögből látszik a piszok. Festetni is kéne, de az még arrébb van, meg kell gondolni százszor. Ablakot mosni hideg volt, pedig itt állt előttem végre 3 teljes nap. Mire a mosógép végzett, visszaszereltem a kilazult karnistartót - fúrni kellett, potyogott a malter, muszáj volt előszedni a porszívót.
Mire végeztem, a döntés is megszületett, hogy kikapcsolom a számítógépet. Ha már rend van, akkor a konyha se úszhat. Eszembe jutott a csirke, ami főzésre vár. Örök verseny: a penész eszi meg előbb, vagy én? Hideg volt kint, be kellett gyújtani a sütőt. Sütni kéne, ne menjen potyára... Amúgy is jön L. - ritka a nő erre - szereti a süteményt. Magamért most úgysem süthetek, de legalább lesz, aki eszi.
A csirke is elkészült, mire kisült mindkét tepsivel. Rendet raktam, tálcán vittem be miss Marple elé a vacsorám.
Jó ez a rend. Még az alvás is másként esik. A fölkelés meg pláne.
Csak később láttam L. SMS-ét: "ne süss semmit, a mai kalóriaadagomon túl vagyok már".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése