2010. június 6., vasárnap

Dilemma

Nagy nehezen sikerült kicsalogatni Aegy-et az otthoni szomorkodásból: bőgött már 2 órája, nem volt egyéb terve a későbbiekben sem mára. Ragaszkodott keményen a programjához, Dunanézést kellett neki beígérnem, egy rakás pozitív fickó látványa nem vonzotta eléggé most. Győzködtem: sütöttem egy valaggal, ki eszi meg, ha nem jön el?
Tök pontos volt. Láttam a szemén, hogy tényleg önsajnálattal múlatta napját eddig. Akettő már a bolt előtt várt. Egymás nyakába varrtam őket, míg beugrottam cigiért. Hülye helyzetben a hülye helyzetbe hozás praktikus: mire kiértem, már beszélgettek is intenzíven.
Csak egy megállónyit kellett mennünk. Középre vágtam, hadd fiatalítsanak. Pár lépés után belegyalogoltam csaknem a házban lakó szőkített hercegbe.
Mindig elkábulunk egymás látásától. Már 4 éve tart a romantika, kész a koreográfia: falhoz akarom nyomni, lesmárolni, letépni róla a gatyát, vérét venni, szétkúrni - de ehelyett csak meglepett szia, hátraforgás, néz-e még, néz hát, megint forgás, forog vissza ő is. Ha bombát dobnának ránk, azt se vennénk észre, csak egymást.
Akettő szemébe húzta rögtön a sapkát:
- Tudtam, éreztem, hogy valaki ismerősbe botlok... - még el is pirult zavarában. Gyakorlatlan még, csak 3 napja tudja, hogy pozitív, nem is hiszi igazán.
- Jééé... ismered? Akkor akár tudod is a telefonszámát?
Észre se vette tolakodó kérdésemet. Maga se értette, miért is gyalogol most itt velünk, két vadidegen pozitívval, ez már olyan, mintha vinnénk egy táblát.
Még jobban a szemébe húzta a sapkát.
Láttam, oldani kell a feszültségét.
- Ezek itt mind leállnának, ha tudnák, hogy mind pozitívak vagyunk - mutattam az autókra, amik közt átcikáztunk a téren. Volt zebra is, de Aegy nem akart ma élni, így meg spontán ragaszkodott az életéhez. Akettő röhögött, és interjúzni kezdte Aegy-et.
Elábrándoztam. Akettőtől nyomot kaphatok a szőke hercegfihoz: felhívom, vagy írok neki levelet, aztán feljön, a falhoz nyomom... persze meg kéne mondani neki, hogy pozitív vagyok.
Ideális esetben azt mondaná: ő is.
De ha nem ideális az eset?
Ha visszariad?
Csak magam leplezem le, vagy mindenkit, aki az ajtómon áthalad?
Ezt még rágni kell.
De jó, hogy Akettő-től infót kaphatok.
Igaz, be is csengethetnék hozzá. Csak 1 emeletnyire van.
De az túl egyszerű.
Semmi csel, csízió, romantika.

1 megjegyzés:

  1. Kedves!
    Így túl a 3. nyilvános meleg flörtöm után ebben a szituban egyre több bátorságom lenne.

    VálaszTörlés