2010. november 26., péntek

Ezt elcsesztem

Front van (vagy jön?), ordítottak, vihogtak a kölkök csillapíthatatlanul, vagy verték - apázták - anyázták - köpdösték egymást.
Vigasz kellett.
Vettem hát egy rikító alsógatyát, meg egy fekete bokszert a többi ötven mellé. Hazahoztam kedvenc turkálós boltomból egy bőrmellényt,
meg a kilencedik kabátom idén.
A mellényt elajándékozom, rájöttem, nem hordok ilyet.
Nem is jó, kényelmetlenül érzem magam benne.
A tarka gatyába beleszerettem azonnal: piros-sárga-kék, ordít, mint a Chicco-cumi.
Ilyet normális népek nem hordanak, passzol hát hozzám.
Elcsíptem még a Híradó végét a gyönyörködés után.
Azt mondták: ma van a "ne vásárolj nap".
Vagy csak olyat vegyek, amit nagyon muszáj.

3 megjegyzés:

  1. Az "ideglevezetésképpen", vagy pótcselekvésképpen vásárolt cuccokkal elég gyakran jár így az ember, mint most Te a mellénnyel. Párszor én is megjártam ugyanezt, aztán leszűrtem a tanulságot: zaklatott lelkiállapotban nem érdemes vásárolni.
    Bár az egyetlen vigasz, hogy ha turkálsz cuccokat, akkor nem buksz rajta akkorát, mint ha újonnan vennél valamit.

    A kabátot azért nem bántad meg? :}

    VálaszTörlés
  2. Zaklatott lelkiállapotban egyenesen kiváló vásárolni. A találás öröme, a szerzésé, aztán otthon nézegetni a zsákmányt... Tök mindegy, hogy kell vagy nem: magamnak vettem, rólam szól, magam jutalmazom.
    Lehet, hogy valamikor húzok valami ésszerű határt, de nem most. Talán, ha nem tudom betolni többé a fiókot...
    A takarítás még ugyanilyen jó, sőt, ettől még hatékonyabb. Nem szabad gyakran csinálni, hogy kuriózum legyen. Aztán, ha kész, tiszta udvar, rendes ház. Közben meg lehet nem gondolni semmire. Roppant üdítő.

    VálaszTörlés
  3. Nemtom, nekem a sportolás működik, az környezetbarát is meg nem is kell hozzá takarítani. Amúgy én tegnap csak vitaminokat vettem, de azokat a nagyon muszáj kategóriába sorolom.

    VálaszTörlés