Reggeli etológia

Ma reggel berber makákók kellették maguk a Spektrumon.
Érdekes társadalmuk van: alapvetően nincs dominancia, nőstényekért nem szokás verekedni, csak passzióból. A verekedők hamar elfelejtik, miért is indultak harcba, nem tartják számom, ki ki ellen van, harc közben gyakori az átrendeződés.
Nőstényt úgy szokás szerezni, hogy már fél évvel a párzási időszak előtt ki kell választani egy nőstényt. El kell különíteni a többitől, hogy kisebb legyen a konkurencia. Kedveskedni kell neki, de nem azzal, hogy idefigyi, mekkora egy kan vagyok, hanem ide kifinomult figyelmesség kell, kerülő úton. El kell hitetni a kiszemelt bigével, hogy mennyire érdekli annak kölyke, bebizonyítani, hogy legfőbb óhaja, hogy gondozhassa a kicsit, ő dédelgetni akar, nem baszni, mennyire boldog, hogy egy ilyen kiváló anya mellett érezheti magát.
A nőstény ezt beveszi, és fél év teltével eszébe se jut már, hogy mással is kúrhatna akár.
Aztán a kan, ha megkapta, amit akar, elzavarja a hozzászokott büdös kölköt, szarik a tetves kis tavalyi nőstényre, mert egy másiknak csapja a szelet már. Hisz az varázslatos anya, a csemetéje jajdearanyos, úgy szeretné ringatni már, a többi makákó szar alak mind, ne is nézzen rájuk, ő megvédi mindentől majd.
A berber makákóknál értéke van a tartós kapcsolatnak.
Betömetlen nőstény eleve nincs, a hímek pedig egy-egy magukkal hurcolt kiskölyökkel jelzik, hogy nekik valakijük van.
Kajálás közben akadály a kölyök, szunyáláskor is, olyankor az anyjuk nyakába sózzák. De ha kitör a verekedés, rohannak a pótkölyökért, s azzal felvértezve indulnak hadba. Haraphatnak, üthetnek így, míg őket illetlenség visszaharapni. Hisz a hátukon himbálózó kismakákó azt jelenti: "párkapcsolatom van".