Nyúl

Érdekes. Elénekeltem frusztrált kollégáimnak "kicsi nyuszi hopp-hopp, az erdőben mászkál, gyerekeket fogdos, és fejbeveri mind" variánssal. A siker osztatlan volt.
Sok ilyenkorra már. Jöhetne már a szünet.

Nnnna...!

Nyakunkon a húsvét: tojás, szexmániás nyulak, újjászületés... Most bizakodom, hogy újra írnak egy megkukult blogra.
Jól állnak most a csillagok is hozzá.
Fogászat után - beszéd helyett - jól eshet az írás.

Mi lesz, ha

- Rajzold le, mi leszel, ha nagy leszel!
- Én már nagy vagyok! - ellenérvelt Dzsasztin.
- Nem magasságra - súlyra nagy, hanem ha már felnőtt leszel. Azt rajzold le, amivel majd foglalkozol!
- Ááá... ááá... azt nem lehet. Meg sok is. Meg én azt nem is tudom lerajzolni. Most hogy rajzoljam le azt, hogy trici leszek? Rajzoljam le a kurvákat is? Ilyen hülyeséget! Nem csinálom! - és hátrament a szőnyegre, hasalt, mint egy partra vetett bálna, és egy kisvonatot tologatott.

- Én diszkóba járok, lesz műhajam meg műkörmöm, olyan, mint ami Klaunak van, tiszta rajos leszek, minden csávó csak engem néz majd - lelkesedett Zsueletta. - De hozzon má be egy magnót! Tiszta hülyeség az ilyet lerajzolni, inkább táncolok! Ugye, behozi a magnót?

Csatara tojt rám. A múlt héten töltötte be a tízet, nagy már. Neki Máriusz lesz a párja, szombaton már lakodalmat is játszottak. Hozzáment, senki ne szóljon bele, mert aki beleszól, azt kilöki! Hogy eltökéltségét alátámassza, Máriusz nyakába mászott, bújt belé, egy percre se hagyhattam magukra, nehogy nászéjszakást játsszon.
- Miért nem hoztál kabátot? - tereltem másfelé a témát. - Reggel se volt meleg, most meg szitál az eső.
- Ne velem foglalkozzon már mindég! Ilyen egy undorító tanárt! Nem hoztam, hát nem hoztam! De jó nekem! - ordította, ahogy csak a torka bírta.
- Anyukád nem nézte, miben jössz el?
- Hogy nézte volna? Tudhatná, hogy elutaztak vidékre! A telepen mindenki tudja! Úgy járok, ahogy akarok!

- Kurva! Kurva! - üvöltötték le Vanda fejét, amikor beadta az uzsonnát az osztályba.
Vanda csak bazsalygott, mintha szépet mondtak volna neki, és kilibbent az ajtón.
- Mi volt ez?? - förmedtem rájuk.
- Maga nem tudja, hogy a Vanda az milyen! Az tisztára kurva!
- Ugyan már! Nem tudjátok, mit beszéltek. A Vanda kislány még, csak 9 éves, ne találjatok már ki ekkora zöldségeket!
- Jaj, maga nem tud semmit! - sajnáltak le egy lenéző grimasszal. - A Vanda az a telepen már mindenkinek megvolt! Az már kézen fogva sétált a Jajával, a Renóval, a... - soroltak egymás szavába vágva vagy tíz nevet. - A Vanda már a lukba is lement, és aki oda lemegy, az már tisztára kurva, azt már megcsinálják, tudja, így - és mozdulatokkal magyarázták, ami zsenge fülemnek szerintük sok már.

- Terhes vagyok! - közölte Csatara, és egy labdát gyömöszölt a pólója alá. - A mellem is megnőtt, nézze!
Láttam, két narancs eltűnt a kosárkából, azzal plasztikázott.
- Nem lehetsz még terhes - érvelt Zsueletta - nem vagy még hozzá kifejlődve. Majd akkor leszel, ha kinől a szőröd - vihogott, mert ez a gondolat mindig felderítette. - Meg akkor mensrulálni fogsz! Kifolyik a lukadból a véred - röhögött.
- Jaj, attól meghalok! - rémüldözött Csatara.
- Nyugi, kibírod. Nem fáj az. Minden nő kibírja - érveltem bizonytalanul, hisz sose voltam nő. - Kérdezd csak meg a nővéred, vagy az anyukád!
- Az igaz, hogyha egy lánynak születésnapja van, vagy névnapja, akkor szokott kifolyni? - tudakolta Zsueletta. - Képzelje, egyszer elmentem Arankáéknál, az Aranka ült a vécén, és akkor folyt ki neki először... az akkorát, de akkorát sikított! Jaj, én úgy félek!

Mik és miértek

Azt mondja, már negyedik hónapja jár vele.
Fontos lett neki.
Nagy szó, hogy már ennyit együtt kibírtak.
Mielőtt járni kezdtek, előtte tán 1 hónappal volt teszten, meg most 3 hete.
Negatív lett mindkettő, hálaistennek.

Mondta neki is, hogy csináltassa meg ő is,
de azt mondta, őt ez nem érdekli.

Tegnap szólt egy ismerőse: ugye, tudod, hogy a párod pozitív?
Ugyan már...
Ideges lett, de nagyon.
Alig várta, hogy találkozzon vele.
Megkérdezte.
Az.
Tényleg az.
Már évek óta.

Miért nem mondta meg neki?
Miért így kell megtudnia?
Miért ennyi idő után?
Miért mástól?
Miért?

Azt mondta, hogy azért, mert már volt rossz tapasztalata.
De az nem vele volt!
Azt mondta, vigyázott rá.
De hogyan? Sose szólt, hogy húzzon gumit!

Átverte?
Hazudott?
Miért?

Nem, tán nem verte át.
Csak valamit elhallgatott.
De az olyan most, mint a hazugság.
Összedőlt benne minden, felborult.

Mi lesz most?
Hogyan tovább?
Mi lesz, ha negatív maradt?
Mi lesz, ha elkapta?
Mi lesz most?

Heti mérleg

A 3 napos hétvége után kedden helyettesítettem, lezavartam a saját műszakom, este meg ügyeltem. Elmentem itthonról fél 8-kor, hazaértem éjfélre.
Szerdán reggel doki, utána meló, este megbeszélés, 11-re értem haza.
A csütörtök felét átaludtam, aztán itt volt láb alatt Bé, de estére magam lehettem végre, hogy készüljek a szombati képzésre.
Pénteken megsütöttem gyorsan a túróst, aztán meló, este ügyelet.
Szombaton képzés, utána poz.csoport, lefárasztott 2 fickó, a fenének se hiányzott, de senki se ütötte őket agyon.
Olyan fáradt voltam, fél óra se kellett a tévének, hogy elaltasson.
Reggelre kijött a herpeszem már megint. Csak 1 hete múlt el az előző, a picsába.
Intő jel, határt húzni?
Átaludtam a nap jó részét. Nem csábít sétára az utca, lomtalanítás van odalent. Töprengtem, mit kéne kidobnom, de most még mindenhez ragaszkodom.
A nem hordott cuccaimról később döntök, a deszkáimból talán barkácsolok. A rossz székért fel kéne mászni a létrára, de ma nincs hozzá kedvem sehogy.

Csütörtök

A csütörtök enyém volt reggeltől estig. Nem kellett bemennem dolgozni, cserélt velem a kolléganőm.
11 előtt pár perccel feljött Bé.
- Jaj, de kár, hogy melózni mégy - kezdte - ma elmehettünk volna szűrésre.
- Most rácsesztél - mondtam kajánul. - Egész nap itthon vagyok. Le se vetkőzz, mehetünk máris.
- De már majdnem 11! - mutatott az órára.
- Nem baj, az Interlabban este 6-ig vannak. Van rá pénzed, nem?
- Oké, menjünk! - és lehuppant a székre.
- Van rá 3 perced, hogy kitaláld, miért is nem érsz rá ma.
- Nem, nem találok ki semmit. Meg kell csináltatni, tényleg.
- Te tudod. Épp ma 1 éve, és 13 napja, hogy halogatod a tesztet.
A gyomrához kapott, és becélozta a WC-t.
- Az a baj, hogy csak fél órám van - kiabált már a tus alól. Mire kiérünk ebben a forgalomban, mehetek is a dolgomra. Ha meg ott várni kell, bele se fér. Menjünk inkább kedden, oké?
Szöszölt egy darabig, a felét se értettem, mit mond.
- Van gumid? - állt elém meztelenül, és a kezével mutatta, mit akar.
- Persze, erre ráérnél. Egy frászt. Sietsz, te mondtad, csak félórád van.
Kimentem a konyhába, és előszedtem a nagy valag csirkecombot, amit tegnap vettem. Besóztam, fűszereztem, és beraktam sülni. Amíg sült, krumplit pucoltam, és beraktam a csirke után. Bé a gép előtt ült, nézte a szájbaélvezős videóit, és szorgalmasan levelezett. Néha kihallatszott, amint telefonál: "a munkahelyemen vagyok még, miért, hol lennék?"

Vagy így, vagy úgy

Most találtam, kis színes, estére.
"Egy új HIV-gátlószer, melyet banánból állítottak elő, ajtót nyithat a HIV szexuális úton történő terjedésének megelőzéséhez – állítják a Michigani Egyetem Orvosi Karának munkatársai.
A tudósok érdeklődése a lektinek felé fordult, mely vegyületek természetes körülmények között növényekben fordulnak elő, ugyanis képesek megállítani azokat a láncreakciókat, amik fertőzéshez vezetnek.

A Journal of Biological Chemistry március 19-i számában megjelent tanulmány szerint laboratóriumi körülmények között a banánban lévő lektin, a BanLec, olyan hatásosnak bizonyult, mint két jelenleg is használatban lévő HIV-gátló gyógyszer.

„Az Egyesült Államokban a HIV terjedésének még mindig nem lehet gátat szabni, a szegényebb országokban pedig kifejezett robbanás tapasztalható. A betegség szörnyű emberi szenvedés forrása, ráadásul a kezelés kifejezetten költséges” – állítja a vizsgálat témavezetője, Dr. David Marvovitz, belgyógyász professzor.

Jelenleg a gumióvszer használata a fertőzés legbiztosabb megelőző eszköze, azonban a fejlődő országokban a hölgyek kevésbé tudják kontrollálni szexuális kapcsolataikat.

A lektinek cukorkötő fehérjék, melyek sikeresen azonosítják az idegen betolakodókat, mint a vírusok. A BanLec a HIV cukorban gazdag, gp120 fehérjéjéhez kötődik, meggátolva annak belépését a szervezet sejtjeibe. A szer annyira hatásos, mint a T-20 és a maraviroc, mely anyagokat jelenleg is alkalmazzák a HIV-fertőzöttek kezelésében, azonban a BanLec jóval alacsonyabb ára vonzó alternatívát jelenthet, ráadásul a védelem is szélesebb körű."

Frissiben

Föl vagyok dobódva. A szájsebész feloldott a süteményevési tilalom alól - de ne sokat, mert a cukor mellett jól tenyészik a sampinyon - és elrendelte, hogy citromot, savanyú uborkát, étkezés előtt - alatt - után, ahogycsak bírom.
Nincs nyálam, fedezte fel.
- Egyáltalán tud nyelni? - csodálkozott. - Olyan száraz a nyelve, hogy legelhet vele.
Ez a hülye glandula parotis. Beadta a kulcsot, sztrájkol. Érthetővé vált a reggeli fullákolás.
A franc se gondolta volna. Leköpni nem szoktam senkit, nem volt így tesztelés.
Csodálkoztam is: ha benyaltam valakinek, szinte száraz maradt a helye. Sose ment a nyállal síkosítás.

Pedig a rendelőben az egy szál várakozó gondolatokat indított el bennem, míg a sorom vártam. Elképzeltem, milyen zavarban lenne gatya nélkül, pláne itt. Két hete is összefutottam vele már, de akkor zavartan magába temetkezett.
Most a szeme sarkából figyelte, amint kipakoltam a magammal vitt HIV kiadványokat.
Egy darabig meredten ült, mint egy szobor, aztán mindkettőből vett egyet - egyet. Valamit zavarában felém motyogott. Gondoltam, lecsapok rá.
Szerintem maga is meglepődött, milyen könnyen szóra nyílt.
Tiszta romantika: csak ketten voltunk, a harmadikat épp bent injekciózta a szájsebész. Fogfúró sivalkodott, ő meg 2 perc múlva arról beszélt, hogy két évtizede pozitív, de nem kell neki még mindig gyógyszer, ő se érti, más se, de hát ez van, vírusa alig, rengeteg a CD4, a százalék az egeket veri, nem tudja, mi lesz vele így.
Mint a lakodalomban a móringot, úgy pakolta ki a hozományt. Nem jutottunk tovább, mert hirtelen behívtak szájat tátani.
Annyi eszem még volt, hogy a markába nyomtam egy névkártyát.

A tizennégyesben dugig volt a rendelő. Jéé ült az egyik padon. Úgy megszoktam már, hogy mindig belé botlok - szinte a berendezéshez tartozik. Egy guszta fickóka süllyedt a mellette lévő ülésbe: látszott, hogy az ő bátorsága is Jéébe szállt.
Gondolkoztam, mondjak-e neki boldog születésnapot, de elvetettem gyorsan. Itt a "boldog" cinizmusnak hatna, aztán diszkrét sem nagyon lennék.
Nem mindenkinek jár arra a módra az esze, mint az enyém.
- Na, ez a fülbevalós, ő itt egy orvos - mutatott Jéé a kedvenc dokim után, kísértjének magyarázva. - Na, most képzeld el!
Nem nekem szólt, de elképzeltem.
A fene tudja, miért dúdolom még most is az "odavagyokmagáért,afeketehajáért" - hisz nem is fekete a haja...

Tiszta udvar, rendes ház

Borzasztó rossz viszony (vagy iszony?) fűz a porszívóhoz, hetekig képes vagyok halogatni a használatát. Van, hogy feltörlök helyette vizes ronggyal mindent: sokkal több idő, de a takarításnak ezt a módját legalább nem utálom.
Van, amikor elérem a kritikus pontot mégis. Mosnom kellett, mert a bagófüst sárgára változtatta a függönyöket, vagy ha nem is, bebeszéltem magamnak. Létra, mászás, fentről más szögből látszik a piszok. Festetni is kéne, de az még arrébb van, meg kell gondolni százszor. Ablakot mosni hideg volt, pedig itt állt előttem végre 3 teljes nap. Mire a mosógép végzett, visszaszereltem a kilazult karnistartót - fúrni kellett, potyogott a malter, muszáj volt előszedni a porszívót.
Mire végeztem, a döntés is megszületett, hogy kikapcsolom a számítógépet. Ha már rend van, akkor a konyha se úszhat. Eszembe jutott a csirke, ami főzésre vár. Örök verseny: a penész eszi meg előbb, vagy én? Hideg volt kint, be kellett gyújtani a sütőt. Sütni kéne, ne menjen potyára... Amúgy is jön L. - ritka a nő erre - szereti a süteményt. Magamért most úgysem süthetek, de legalább lesz, aki eszi.
A csirke is elkészült, mire kisült mindkét tepsivel. Rendet raktam, tálcán vittem be miss Marple elé a vacsorám.
Jó ez a rend. Még az alvás is másként esik. A fölkelés meg pláne.
Csak később láttam L. SMS-ét: "ne süss semmit, a mai kalóriaadagomon túl vagyok már".

Természetrajz

Melóba menet egy szarkacsapatra lettem figyelmes. Egy szürkevarjút molesztáltak (jó firma az is).
A tavalyi fészekalja lehetett. Tudom, egy évig együtt járnak a szülőkkel tanulni a szarkaságot. Gondolom, a fészekrakásban is segíthetnek, meg a leendő fiókák ellátásában. Vagy együtt bunyóznak, ha kell. De ez csak a felszín, puszta evolúció.
A szarka azonban kutúrlény, szórakozás kell neki, cirkusz és kenyér.
A fiamnak jó pár éve volt 3 szarkája, kiismertem őket alaposan.
Határozottan unatkoztak, ha nem csinálhattak semmi botrányt. Kettő leskelődött, az egyik meg az alvó kutyához lopózott, és kitépett egy csipet szőrt. A többi ezt hangos zajjal ünnepelte, és annál nagyobb volt a boldogság, minél láthatóbban gyűlölte őket a kutya. Egész nap azt tervezgették, kivel hogyan toljanak ki: piszkálták a macskát, bosszantották a vadgalambokat, csak akkor nem ártottak épp, ha szunyókáltak az ülőrúdon.
Ezek se különbek. A szürkevarjú ágat akart lopni a félkész fészekből - a földön heverő gallyak nem tűntek izgalmasnak. A szarkák nem érték be azzal, hogy elkergetik: ijesztgették, piszkálták, hülyét csináltak belőle, és hallhatóan roppant elégedettek voltak.
Már csak a hatodikosok természetrajzát kéne kitalálnom, akik percekig sugdolóztak és falat másztak, hogy be tudjanak köpni a férfivizelde szellőzőnyílásán.
Ennyi energiával akár valami hasznosat is tehettek volna.
Szerencsére célozni mászás közben még nem tudnak.

Kerítés

Egy csomó pozitív ismerősöm van. Tudomásul veszem, hogy nem akarnak tőlem semmit, vagy nem túl sokat - fiatalabbat, pénzesebbet, szebbet, izmosabbat akarnak, vagy épp Irgalmas Szűz Katalinát.
Hallgatom, hogy szenvelegnek, öli őket a magány.
Próbálkoztam párszor, hogy összeboronáljam valamelyiket valamelyikkel, de eddig nem termett túl sok babér.
***
Az egyik ismerősömet, L-t összehoztam egy neki való fickóval, de nem lett belőle semmi, mert L. szerint P. csak kúrni akar.
Aztán ugyanez az L. azt írta egy másik ismerősömnek, hogy 18/5 alatt szóba se áll, mert járt benne már 20/5 is. (rólam bezzeg leugrott)
Szuper kiindulás a komoly, tartós szerelem megalapozására.
Aztán nyarvog nekem, hogy nem talál senkit.
Pedig tök normálisnak tűnt, amikor először találkoztam vele. Igaz, maga alatt volt, nem telt tán épp energia a hülyeségre. Érdekes, hogy amikorra már rendeződnek a dolgai, végleg elmegy a józan esze.
Most gondolkodhatok, hogy a hiv-státusz megtudásától buggyant meg, vagy hülye volt már eleve.
***
Aztán összekommendáltam J-t és G-t. 31 az egyik, 32 éves a másik. Az egyiknek túl öreg a bemutatott, a másik meg a franc se tudja, mit akar. Össze-vissza beszél, tuti, hogy nem azt és nem úgy akarja, amint mondja. Kiváló emberismerők lehetnek, mert fél perc elegendő volt a teljes megismerésre, még csak beszélgetni se szántak egymásra semmi időt.
***
Z. roppant aranyos, bújós, élmény vele az ágyban. Összeismertettem G-vel, de külön-külön lenyálasozták egymást. Mind a kettő mást keres. Z. elmesélte, kit is akar - hótiszta, mesebeli herceg legyen minimum, akivel szép a napkelte meg a többi giccs - aztán elmesélte, micsoda hármasozásban volt a randi előtt. G. nagyon rendes, csendes fickó, ránézésre tisztára herceg, csak a jót engedi láttatni magából. Maradt is volna bennem ez a kép, ha át nem jön hozzám kamatyolni Ps., aki lelkesen mesélte - kérés nélkül - pár nappal azelőtti kalandját G-vel. Hát, elgurult a korona, az tuti.
***
Tudom, hogy a legtöbb pozitív kurvára leértékeli magát. Van, aki pasizni se mer akár évekig,
vagy olyan félkamus - kamozós netgecivé válik, aki csak levelez, kamozgat, ígérget, de be nem tartja soha,
vagy úgy gondolja, hogy érte már nem kár, és behasal töltetni a valagát valahova.
***
Vagy azt hiszi, százan állnak érte sorba, és most pont nem szottyanik kedve kegyeket osztani.
***
Egy biztos: mást mond a szájuk, mint a lábuk.
A franc se érti.
Föladom, nem boronálok többé senkit.
Keressen mindenki magának.
***
Egy biztos: sokkal nehezebb pozitívan találni valakit.
Tapasztalom.
Akivel legutóbb egész komoly levelezésbe keveredtem, 3 napra rá megírta, hogy a barátjával él évek óta (addig roppant magányos szinglinek jellemezte magát), ám a barátja nem nyúl hozzá azóta, hogy poz. lett.
Másnap egyszerűen törölte magát mindenhonnan.
Most üthetném bottal a nyomát.
De minek?

Itt élned, halnod kell

Régebben azzal példálóztak, ha a magyar nyelv fantasztikus gazdagságát akarták villogtatni, hogy Aranytól ez a verssor szinte lefordíthatatlan idegen nyelvre:
"Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel
mélyen néz a kútba s benne vizet kémmel."
Mára ebből egy átlaggyerek csak a mélyen, néz, benne, vizet szavakat ismeri, bár gőze sincs, mit keresnek egymás mellé hányva.
Ehhez képest a Szózat igazi halandzsaszöveggé vált, megtanulni testi fenyítés helyett igazán kiváló.
Először sajnáltam, hogy Vörösmarty ennyire grafomán volt - 14 versszakig meg se állt - aztán kinyomták belőlem a részvétet a kaján gondolatok: szívjanak csak, a múlt heti őrültekháza után. Csak az "áldjon vagy verjen sors keze" sort tudtam velük tökéletesen megértetni: az áldás lett volna a sorstól, ha kolléganőm nem teszi kötelezővé az összes versszak megtanulását - de hát kötelező, így ezzel veri őket most a sors.
- A szemét csöves loboncgeci! - nyilvánított szeretetet Dzsueletta kolléganőmre célozva, és a könyvet a falhoz csapta. Cirkuszolt, esküdözött, bőgött egy sort, a taknyával egybefolyt a nyála, de nekiállt verklizni aztán. Neki, meg pár másiknak könnyű dolga volt: sose értettek semmit, bemagolták agy nélkül, mint egy bódiguszti nótát. Látványosan szenvedtek már a harmadik napon: Máriusz Coffit szurkálta a ceruzával, a padját recsegtette, és feltette retek cipőjét a padra. Ezzel azonnali divatot teremtett, igyekeztek utánozni mindannyian.
- A cipőd helyére teszem az uzsonnád, szalvéta nélkül - jövendöltem, de percenként újrakezdték. Csatara megtoldotta hintázással, és amikor másodszor vágódott hanyatt székestül, magam elé vettem a tájékoztatóját.
- Írjon be, nem érdekel! Maga se érdekel! Fúúúj, ilyen tanárt! Csak engem talál meg? Azt csinálok, amit akarok, nem parancsol nekem, az én fejem! Ha kórházba visznek, akkor de jó nekem!
Bőszen hintázott tovább.
- Csakazértis!! - ordított felém, amikor látta, hogy írni kezdek.
Azért mindegyik elhadarta a bebiflázott szöveget. Csak Dzsueletta akadt fenn: először nem hitte, hogy "Vörösmarty" "vörösmarti"-nak olvasandó: semmi tyé, ez így hagyomány. Kezdte kapiskálni aztán, hogy itt valami titok lengedez, és áttért Vörös Martinra.
- Az unokatesóm is Martin, de tisztára gáz csávó!
Csak egyedül Márió agyában nem maradtak meg a szavak. Próbálkoztam versszakonként, aztán kétsoronként, majd soronként, de a szemét se tudta koordinálni, nemhogy a fülét.
- Semmi baj, írd le ezt a két versszakot, azzal is gyakorolsz! - toltam elé a füzetet. Utál írni - nem lesz Shakespeare - így azonnal eszébe jutott valami délelőtti sérelem.
- Hogy írjak így??? - üvöltött, és a levegőbe tartotta makkegészséges ujját. - Ez a tetűgeci Coffi tisztára kicsavarta!
- Akkor tartsd el, úgy írj - mondtam barátságosan, az "agresszív vagyok" játszmát látva.
Nem adta fel. Két karját eltartva bikafújtatást mímelt, padot lökött, ordítozott. Látta, nem elég a cirkusz, megindult Coffit ölni. Muszáj volt megfognom az öklét - bevonódtam, a francba! - és kiküldtem mindegyiket az udvarra játszani.
- Te maradsz - szóltam Máriónak, akinek már épp kezdett fülig érni a szája. - Vagy írod, vagy mondod a verset, te még nem vagy kész!
Elöntötte a vér az agyát nyomban. Kirohant a többi után "megöllek, geci" ordítással. A kapuban állt épp az anyja.
- Üssed csak! rúgd pofán! ne hagyd magad! - ordított a fia után. - Engedje ki a gyereket, viszem! - üvöltött be a rácson.
- Nincs még kész a leckével, és nincs még 4 óra. Nem mehet, várja meg! - zártam le a témát, és a gyerek után eredtem. Míg lefejtettem Coffi hajáról, hallottam, ahogy elkerekíti az anyja:
- Mi az ho-hogy n-n-nem e-e-enged-di-di ki??? B-b-beho-hozom az uram, és szétveri a m-m-mocsok pofáját! (dadog, ha felajzott)- Engedd k-k-ki, geci!!
Máriót visszavittem a terembe. Ordított, rángatta magát, átkozódott, ömlött a könnye.
- Ilyen geci iskolát! Elmegyek innen! Ez egy buziiskola, olyan buziknak, mint maga! Úúútálom magát! - verte a földhöz a füzetét, hogy nyomatékot adjon.
- Oké, ha nem írsz, akkor mondjad! Most vered magad földhöz, vagy a vers után? - és nem eresztettem ki, míg 3-szor utánam nem mondta a verset.
A kapuban még a rácsot rázta az anyja. Addigra összeveszett a többi várakozó szülővel, és hallottam még, hogy a portásnak is beígért egy szurkálást másnapra.

Szózat

Nem estem patetikus lázba, egyszerűen verstanulás volt a lecke ma.
Már az eleje kiverte a biztosítékot Máriusznál:
"Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar"
- Mi az, hogy mindig magyar?? Geci magyar, de utálom! Nem vagyok én csicskamagyar, hogy ilyet tanuljak!
A szöveg nehéz, csak a névelőket értették.
Kellett a szómagyarázat.
küzdtenek - nagy balhé volt
honért - az a telep pl., ahol laksz
törtek össze rabigát - kiszabadult mindenki
S elhulltanak legjobbjaink - levertek tisztára mindenkit, aki rokon
balszerencse - lebukás, vesztés a gépen
viszály - gizdáskodás, emberkedés, zrikkolás
Hiába onta vért - potyára szúrták le
stb.
Szövegértés nem ment így se, alig akadt szó, ami hasonlított valami ismerősre.
Csataránál aztán dallam után rögzült ez a változat:
És annyi bakszerencse közt,
Oly sok viszály uszály,
Megfagyva már, de törpe nem,
Él nemzet a lazán.

Nőnap után

A Deres lányok már azóta járnak hozzánk, amióta felköltöztek Pestre. Az anyjuk akkor még hosszú, bő rakottban járt, tarka-barka cigányszoknyában. Az apjuk bajuszos, kalapos, egyszerű ember, ha bekísérte a családot, a száját se merte kinyitni. Egyikük se tudott írni - olvasni: ha üzent nekik valamelyik tanár, valamelyik gyerekkel, vagy velem olvastatták fel.
8 lányuk volt, a nagyobbak már mind férjnél.
Tanítottam a három kisebbiket. Csendes, békés lányok voltak, egyik se verekedős, a szavukat is alig lehetett hallani. Bori volt a legcsenevészebb: tavaly, amikor elballagott 16 évesen, olyan volt, mint egy túlcicomázott söprűnyél. Reza csúnyácska volt egy darabig, aztán tavaly kinyílt, mint a rózsa. A legkisebbet, Arankát, még a múlt évben átvitték egy közelebbi suliba. Ő volt a legbújósabb, de csak ritkán mert megmukkanni. Rosszul érthetően beszélt, zavarták előreálló fogai. Aranyos gyerek volt, inkább még óvodába való. Már kinézték neki is a férjet, meg is alkudtak rá. Sírt akkor, megijedt, mert nem igazán értette, azt hitte, rögtön kell, de kivette az anyja 1 napra az iskolából, és elvitte babát venni.
- Olyan szép baba - áradozott másnap - igazi pinája van!
8 éves koruktól mind a földet leste - tilos volt fölnézniük, nehogy valami kanember elcsábítsa őket. Csak lányokkal játszhattak, mert Rezának és Arankának már ki volt nézve a jövendő ura.
- Az úgy van - magyarázta Reza - hogy amikó 6 éves vótam, apám mägägyezätt az Adrián apjával, hogy nekäm ű lesz a férjem. Én csak az Adriánba lähetäk szerelmes. Már lä is raktak vóna 2 és fél milliót, de az apám négyet akar értem.
- És mi lesz, ha másba leszel szerelmes?
- Á, olyat nem lähet... én az Adriánba läszäk szerelmes. Ha másba lännék, lävágnák a hajam, az mäg szégyen.
- Borinak is kinézték már a párját?
- Neki nem. Ű az anyámékkaa marad, ha azok mägöregädnek.
De Reza nem jól nézte a földet, mert nyár elején egy temetésen félrenézett. Adrián kiszállt a fejéből 3 nap alatt, mert a Rudi minden nap eljött az iskolához meglesni. Reza az anyjával meg a nővérével - vigyázni kell a lányra ám, 13 éves, nő a melle és szőrösödik - a villamosra szállt, és míg kísérői félrenéztek, Rudi megfogta a kezét, és lehúzta magával a villamosról. Csak aztán vették észre hűlt helyét, mikor már elindult a villamos. Üthették bottal a nyomát.
Reza nem is jött iskolába aztán jó darabig. Küldözgette az iskola a felszólításokat - az anyja bejött elolvastatni, mit írt neki a hivatal? De csak széttárta a kezét:
- Én nem parancsolok már vele! Nem otthun lakik, hanem az urával. Mink aztat a lyányt máá nem vihessük haza, mert a Rudi magszöktette, mägcsináta. Má nem bírom férhő anni. Má nem lyány, hanem asszon, ha oltár elé vinnék, läesne a fejirű a fátyol! Má mäg van csinááva, má nem köll sänkinek! Éjjän az urávaa, szeresse aztat!
Reza azért bejár néha - néha, hátha elvégzi a hetediket. De az "ura" meg két sőgornője jár érte, kár ne essen benne hazafelé.
Reza már nem szerelmes annyira, mint nyár elején. Az iskolában nadrágban jár, de a tanítás végén a klozetba rohan, hosszú szoknyát húzni, meg tűsarkos csizmát, mert megtépnék, ha nem hagyományosban menne haza.
- Tä csak táncój, Reza! Ezt szokták mondani apósomék, ha hazamék. Täsznek be zenét, oszt tapsónak, ahogy táncolok - mosolyog. - De velem csinátatnak mäg mindänt, az anyósomra is én takarítok, mäg mindägyik után a szutykot.
Lesz még több dolga is hamarosan: akkorára nőttek a mellei, hogy biztos viselős.
Ma bejött Bori, hogy a húgát lássa. Véznább, mint valaha, szétcsúszott szerencsétlen teljesen. Pár hónapja kiszőkítette a haját - nagy már, elvégezte a nyolcat. A haja már lenőtt arasznyira, a széttaposott tűsarkúban, rosszul kifestve olyan volt, mint egy anorexiás prostituált.
Nyáron a keresztanyjánál lakott. Leküldték a boltba, egyedül, kinek kéne a nyeszledék, 17 lesz, nagy már. A boltajtóban pálinkáztak páran. Kóstolgatták, menekült volna, de megfogták, elvitték magukkal. Sikítozhatott, de ki figyelt oda rá, csak cigányok, nem segített senki. Ott tartották magukkal napokig, végigmentek rajta, ki tudja, hányszor és hányan. A keresztanyja aztán haza nem adhatta, mert "már megcsináták, eztán nem köll rendäs cigányembärnek" - eladta hát egy magyarnak, csak vigye.
- Ez az uram magyar, szégyälli a család. Nem is mähetäk vele haza. Rezához se, mert aszongyák, kurva lättem, mer már sokan mägcsináátak... csak itt láthatom ütet. De ez is titok, azé gyüttem ide be. De jó is vót lyánynak länni... keserves nekäm ez az élet. Asszonnak länni má nem olyan jó.

A HIV-vírus elrejtőzhet a csontvelőben

Ezt meg a hirado.hu-n találtam:
A HIV-vírus elrejtőzhet a csontvelőben, így kikerülheti az őt "támadó" gyógyszereket, később pedig feléledve és szaporodva AIDS-betegséghez vezethet - közölték a Nature Medicine című szakfolyóirat vasárnap megjelent számában.

Kathleen Collins - a Michigani Egyetem kutatója - csoportjával megállapította, hogy a HIV-vírus képes megfertőzni a hosszú élettartamú csontvelői vérképző őssejteket. Collins szerint a vírus szunnyadó állapotban van a csontvelői őssejtekben, majd amikor azok vérsejtekké fejlődnek, újra aktiválhatja magát, ezáltal újraélesztheti a fertőzést is. A vírus elpusztítja az új vérsejteket, majd további sejteket is megfertőz.
Az utóbbi években gyógyszerekkel jelentősen csökkentették az AIDS-betegek halálozását, ám a pácienseknek életük végéig szedniük kell a szereket, különben a fertőzés visszatér. Ez annak jele, hogy bár a gyógyszerek legyőzik az aktív vírust, a szunnyadó állapotban lévő vírusok rejtve maradnak előlük, amelyek aztán a terápia leállítása után újra elszaporodnak.
Korábban is találtak már a kutatók ilyen búvóhelyeket. Az egyik a makrofágnak nevezett vérsejt volt, egy másik pedig a T-sejt nevű immunsejt. Ezekből azonban nem szabadult fel annyi HIV-vírus, amennyi a keringésbe került, ha leálltak a gyógyszerekkel, ezért további búvóhelyek után kutattak.
Ha sikerülne megszüntetni a szervezeten belüli visszafertőződéseket, amelyek ezekből a forrásokból származnak, akkor a páciensek elhagyhatnák a gyógyszereiket, nem lenne rá szükség, hogy egész életükben szedjék azokat.

Nők és az AIDS

Most olvastam:
Az ENSZ AIDS-ügyi szervezete, az UNAIDS jelentése szerint a HIV és az AIDS lett a vezető betegség és halálok a termékeny korban lévő nők körében. A szervezet New York-i konferenciáján ennek az egyik legfőbb okát abban látják, hogy világszerte a nők 70 százalékát kényszerítették már erőszakkal védekezés nélküli szexuális kapcsolatra.
Afrika Szaharától délre eső részében a HIV-fertőzöttek 60 százaléka nő - Dél-Afrikában például a HIV-fertőzött fiatal nők aránya a háromszorosa az azonos korban lévő férfiakénál.

Plagizálás, szül.napra

B. blogjában találtam ezt a videót.
Annyira tetszik, hogy ide is kirakom.
Egyszer azt mondta egy bölcs ismerősöm: az ember annyira csodálatos lény, hogy képes bármekkora hátránnyal teljes, boldog életet élni.
Ez a videó számomra ugyanez a mondat, képben elbeszélve.

Statisztikázás

- Jaj, fiam, mondd mäg a lányodnak, hogy nem tudok átmänni így...
- Nem is kell, anyu, majd átjön magáért a vőm. De nem most, nyugi, majd ha a Pici már 6 hetes lesz.
Anyám megnyugodott - eleve jobb napot fogtam ki nála. Macska is csak 5 grasszált a konyhában, az egyik majd kidurrant, annyira viselős.
- Ez sämmi, fiam, a feketét, ha látnád! Annak akkora a hasa... läsz majd sok aranyos kiscicám!
Az üdvözült mosolyt nem tudtam osztani, nálam ennyi macska is kész hideglelés.
- Azám, fiam, kérsz ägy feketét? - mutatott a kávéfőzőre. Az igenlő válaszom nyugtázta, majd visszaült a székre.
- El kéne mennie gyógyszert íratni. Nem normális dolog, hogy ennyire elfelejt mindent.
- Elmäntem a patikába, fiam. Adtak is, ezt itt ni - mutat egy dobozra -, de elfelejtättem, hogy ezt most a felejtésre, vagy az epére adták?
- Ide van írva, ni! - mutattam a szöveget. - Szedje csak nyugodtan. Rettentő, hogy a gyerekei nevét elfelejti. Az unokáit már nem is mondom.
- A picsákat felejtäm el, nä találjál már ki mindänt! Mind a 15 unokám föl tudom soróni! - vágta ki a rezet.
- De anyu, épp ez a hézag. Csak 14 unokája van, a dédunokákkal együtt.
- Nä mondjad má, hát csak jobban tudom, mennyi van! A Pici a 15.!
- Tessék! - nyújtottam oda egy tollat és papírt. - Írja össze őket!
Bőszen írni kezdett. Látszott, foglalkoztatja a kérdés. Felsorolta testvéreimet, melléjük írta a gyerekeiket, az unokák száma mellé a dédeket, ahol volt már.
- Ez csak 14. Valakit kifelejtättem - ráncolta a homlokát, újra számolni kezdett. Csóválta a fejét, mert megint csak 14 jött össze. Egyesével végigment mindegyikünkön, osztott - szorzott - kalkulált. A nevemnél megállt. Fölolvasta, nézte, olvasta megint, de nem gyúlt világosság. Újra kimondta, de már kérdőn, hitetlenül, hogy hogyan került ez ide?
- Jaj, hát ez itt tä vagy, fiam! - oldotta meg hirtelen. Vidám lett, így már könnyebben lenyelte, hogy elvesztett egy unokát.
Elvettem tőle a papírt. Mint egy fa diagram, felsoroltam magunkat, ki-ki mellé odaírva név szerint az unokát, unokák mellé a dédunokát, név szerint őket is.
- Ezt tegye ki valahova, így könnyebben eligazodik.
Örült neki, nézegette. A békét kihasználta az egyik dög, és fel akart mellém ugrani a székre.
- Nä zavard el má, fiam... olyan aranyos cica! Simogasd mäg inkább!
Amikor elindultam, kikísért a kapuig mind az 5 macsek. Illetve nem is engem, hanem anyámat.
- Hol a többi macskája most?
- Csak ennyi van, fiam. Nem is szokott több länni.
Lamentálhattam, hogy most füllentett, vagy az Alzheimer szólt belőle. A rekordhasú fekete nem volt köztük, az biztos.

HHH

A háromhás besorolás tökéletesen passzolt a mai napomra: unokázni mentem, számon herpesszel, nyelvemen candidával, ruhámon az út porával.
Eldöntöttem: nem fogdosom, semmi puszi, csak mint roziamoziban, nézek.
Békésen szopott épp, amikor megérkeztem. Aztán szunyált: mondta a lányom, hogy valami beépített órája lehet, mert 3 óránként nyekereg, aztán bömböl, keservesen, mint akit vérig sértettek, addig, míg meg nem tömi a hasát.
Lányom esze az etetésen kívül csak az őrködés körül forog: képzeljem, átjött az apósa nője, a cipőt se rúgta le, kezet se mosott, és fogdosta a babát, a kezét is megfogta, azzal a kézzel, amivel kukát tologat, ergo a Pici lenyalja a kezéről a kukát. Az unokatestvére se komplett, áthozta mindkét gyerekét 3 napja, és most az egyikük bárányhimlős lett mára. Összehimlőzik itt a Picikét, nem normálisak, csupa merénylő meg terrorista az egész rokonság.
Közben beállított a fiam is asszonyostul. Babanézés, meg hát szülnapom van, meglepi az ebéd.
- Apu, nem is láttad még a házunkat. Gyere, elviszünk, úgyis sokáig fő még az ebéd.
Láttam, lányom is, vőm is elvan pont nélkülünk, szabad utat kapott a kíváncsiság.
A szomszéd faluban laknak fiamék, eddig kimaradt, hogy az épülő házukhoz vetődjek. Ősz óta benne laknak, hadd látom hát.
Amikor megláttam az épületet, igazat adtam Szőkegének, hogy könnyű nekem, mindkét gyerekem jó partit csinált: a 31 négyzetméterhez szokott szemem szinte szédült a nappali láttán. Van vagy 130 nm ez a szint - saccolgattam - alatta az alagsor ugyanekkora, a félig kész padlásszint talán picivel kevesebb. Tágas terek, 4 vagy 5 szoba, lesz hol bújócskázni majd a gyerekeknek, ha lesznek. A terasztól lehidaltam, az ablak a kert végi erdőre néz. A nappali tele orchideával - nagy még a szerelem. Otthonos, belakott lakás.
Apám nem volt gróf, én se, de a fiam, az gyanús.
Kifele jövet fedeztem fel, hogy benyomult a házba a politika: a lábtörlőn Gyurcsány.
- Ezen a szart mindenki ledörgöli - röhögött - mondanom se kell, hogy töröljenek lábat.
Visszafele fals érzésem támadt. Fiam vezetett és politizált. Szidta a falucska tán egyetlen betelepült roma családját, áradt belőle a jobbikduma. Mikor csúszhatott tévútra vajon?
- Én a fideszre vagy a jobbikra fogok szavazni - találgatott. Rondán nézhettem, mert elcsodálkozott: - Miért? Mi a bajod velük?
- Dobáltak már engem kétszer is, elintézték, hogy ne szeressem őket.
Elhallgatott: nem megértésből, hanem mert kerüli a buzitémát.
Kész lett az ebéd is, mire befutottunk. A Picit is felkorgatta a gyomra: szopott - büfizett - biciklizett a paplannal, aztán álomba merült.
Néztem jó sokáig. Roppant érdekes, meg kell hagyni. Jól megjegyeztem mindenét, hogy elég legyen pár hétre.

Titkok

Fújt a szél ma erősen, tartottam attól, hogy megkergíti a kölyköket. Fölöslegesen: két vérengző be se jött ma, volt, akit elvittek, volt, akit elkértek.
Coffival maradtam kettesben, egész délután. Ő a legbékésebb, csak akkor ordít, ha már tizedszer verik hátba.
De ma senki sem verte, csak egyedül unatkozott. Kivittem hintázni, de fázott. Gyíkászni akart, de a gyíkok is fáztak. Amikor már eleget borotvált a jeges szél, bementünk rajzolni.
Kapott egy pandamacit, meg egy pingvint, elégedetten nézegette mindkettőt.
- A tesód hogy van? Gyógyul a sebe?
- Csak kicsit gyógyul. Pedig picike a seb, csak nagyon mély. Tudja, hogy a Helén lepkekéssel, vagy mivel szúrta?
- Pillangókés. Úgy hívják. A tesód miért nem mondta meg 2 napig a rendőröknek, hogy a Helén szúrta meg?
- Nem tudom - sütötte le a szemét, de látszott, hogy tudja. - Biztos félt a brancsuktól. De a tesóm nem volt ám ilyen rossz mindig... csak azóta rossz, hogy eljöttünk apukámtól. Akkor ő az apukámnál maradt, de elszökött utánunk. Anyukám engem is az apukámnál akart hagyni, de én lefeküdtem a földre, és úgy sírtam. Aztán akkor anyukám engem is elvitt magával.
Színezgetett kicsit, elkalandozott.
- Magának már volt eltörve valamije? Nekem volt ám. Még kicsi voltam. Úgy volt, hogy a kisebbik testvérem elbújt a szekrényben, és mozgatta, hogy megijedjek. A szekrény meg földűlt, és eltörte a lábom. Bevittek a kórházba, de ott is úgy sírtam az anyukám után... pedig annyi csokit hoztak be, hogy tele volt vele minden.
- Akkor még apukáddal laktatok?
- Nem, akkor már nem. Akkor már az anyaotthonban laktunk. Hú, mi már annyi anyaotthonban laktunk..! Mindegyikben!
Egyre vidámabb lett.
- Pedig apukám minket nem is vert, csak az anyukánkat. Úgy kellett elszöknünk tőle. De anyukám nem vitte magával mindegyik testvéremet, mert nem volt hova vinnie.
- Igen, hisz nyolcan vagytok.
- Igen... - látszott rajta, hogy füllent.
- Az a két tesód, aki intézetben van, az nem is lakott veletek?
- Maga tudja?? Jaj, de ne mondja el senkinek! Anyukám nem szereti. Sose mondja. Otthon se szabad erről beszélni. Tudja, a Rozi is, meg a Kitti is bolond. Nem szabad róluk beszélni. Azért hagyta őket anyukám az intézetben.
- Még sose láttad őket?
- Nem. Nem is szabad megnézni... de én azért mégis kíváncsi vagyok rájuk. Olyanok lehetnek, mint a Livike? Attól én félek. Őket is úgy hívják, mint a Lindát, úgy, hogy Kis. Ez titok ám: a Kitti a Linda ikertestvére! Anyukám nem is tudja, hogy tudom. A Linda is Kis. Kis Linda. Azt mondta az anyukám, hogy azért, mert az olyan hülyén szólna, hogy Rádi Linda. De engem legalább úgy hívnak, mint anyukámat. Én is Rádi vagyok, meg az anyukám is. Az anyukám igazi neve Kisné Rádi Anna. 4 testvérem Kis, mert azoknak az állt jól a nevükhöz. Négyünket meg úgy hínak, hogy Rádi. - elvigyorodik, cinkosan titkot súg: - Az apukámat meg úgy hívják, hogy Kolompár.
- Biztos anyukád első férje volt a Kis.
- Á, nem! Anyukámnak csak az apukám a férje. (hallgat, gondolkodik) - De az olyan buta!!! Tessék képzelni, azt se tudja, hogy egy meg egy. Ha kérdeztem tőle, sose mondta meg. De én úgy utálom! Ha eljönne egyszer, behúznék neki!

Á és B terv

Itt járt Bé délelőtt. Épp tusoltam, amikor érkezett. Óbégattam: GYERE!! - de csak álldogált az ajtóban. Van kulcsa, de szanaszét lehetett az agya, mert bezárta, amit előre kinyitottam neki.
Legalább látták, hogy jár még valaki hozzám.
Egy éve még aggasztó szomszéd lehettem a napi 2-3 jövevénnyel.
Nem szoktam mostanában meztelenkedni Bé előtt, de most csak egy törölközőt kaptam maga elé. Elfelejtette, hogy őt nem izgatják a férfiak, mert matatni kezdett. Csodálkoztam, hogy van bennem még libidó, azt hittem, leszámoltam vele.
Később, cigi közben megjegyeztem:
- Ma egy éve, hogy megtudtam. És holnap lesz 1 éve annak, hogy halogatod, mikor menj tesztre.
- Egy éve már? Azannyát. El kéne pedig menni, télleg. Akartam is már. Tök gáz, tegnap is meg kellett volna kúrnom az asszonyt, de nem mertem.
Nagyokat szívott a cigiből, és ábrándozni kezdett.
- Ha pozitív lesz a teszt, a seggemet teleélvezed. Meg a számat is.
- Oké. Ebben a sorrendben?
- Meg összehozunk egy hármast, egy nővel. Tudod, megígérted.
- Ígérte a fene. Te akarod csak mindig.
- Azért jó lenne, ha jó lenne a teszt - ábrándozott. - Telekúrnám az asszonyt rögtön. Meg azt a csajt a szállítmányozásról. Meg mindenkit! Két hétig csak lukról lukra járnék!
Fölvidámodott a gondolattól, a tenyerét dörzsölte, jelezve, mennyire tettrekész.
Úgy látom, kezd edződni maga is. Ha eddig kimondtam, hogy "teszt" - a hasához kapott, és irány a vécé.
Hát, meg lehet szokni mindent.

Jelzett nap

Ma már egy éve, hogy tudom: hiv+ lettem.
Meg lehet szokni, akár az öregedést.

Ez nem az a hely

A múlkori vizitnél javasolta a doki, hogy kerüljem a stresszt.
Próbálkozom, de nap, mint nap be kell mennem a munkahelyemre, ahol ez a feltétel kizárólag tanítási szünidőkben adott.
Már tegnap gyanakodtam, amikor megjelent a kapuban egy őrző-védő család (ezt a szolgáltatást kizárólag saját maguk ellen garantálják). Csak később állt össze a kép, amikor kolléganőm bőgve mesélte, hogy ezt nem bírja már, minden szart a nyakába csapnak: csináld, bolond - pénz meg semmi. Most meg itt van ez a hülye Helén: combon szúrta az osztálytársát pillangókéssel, csupa vér volt minden. Most szaladgálhatnak, de nem lesz semmi, eltusolnak megint mindent, itt semmi se ügy, ki kéne vágni ezt a duplafogú hiénát innen.
Helén már van talán 14, ha szerencsénk van, akár büntethető, de ez olyan szemét dög, hogy biztos nem töltötte be még a 14-et.
(Jó vérvonalú leány, az apja is gyilkosságért ül.)
Dzsueletta kommentálta is ma az eseményt, részrehajlón, hisz rokona Helén:
- Nem köszönt vissza neki Henrik, jól tette, hogy megszurkálta. Így járt!
- Tényleg ennyi eszed van? - kérdeztem, és helyeselt, hogy ennyi.
Coffi sírt - Henrik a bátyja - de egy kukkot se szólt. Látszott, hogy hallgatást parancsoltak rá otthon, félnek a duplafogú klántól. Henrik is hazudozott: padba verte a lábát, aztán átváltott ismeretlen támadókra a villamosmegállóból, Helént ki nem húzta belőle senki. Kész áldás, hogy nem hozzám jár.
- Jól tette, mit embereskedik! - ordította Máriusz - én meg az öccsét vágom pofán, azt a rohadt kis köcsöggecit!
A falhoz ment, a lambériát rugdalta, hogy a pózolás tökéletesebb legyen. Elé ugrott Márió, fülig ért a szája, mímelte Máriusz púposkodását, ordibált, de rosszkor. Máriusz épp pipa volt, nekiugrott, átkarolta a torkát, és fojtogatni kezdte.
- Üssed! Üssed! - üvöltötte Dzsasztin, de segített legalább szétszedni őket.
- Megölöm! Megölöm! Rohadt geci, most megöllek! - bömbölt Márió, mire végre levegőt kapott. Nem tudta beváltani tervét, mert Dzsasztin eltakarta böhöm testével Máriuszt, hogy egy ütés se találjon. Közben szította Máriót, hogy nagyobb legyen a cirkusz:
- Ilyen kis csicskagyerek! Mért hagyod??? Húzz be neki, húzzál!
Nagy nehezen rá tudtam venni őket snúrozásra, az ölés alternatívájaként. Nem ment ma ez sem: Csatara és Dzsasztin csalt, Máriusz falazott. Sértődésbe csapott az egész. Csatara az újabb stiklije után rám ordított:
- Maga ne is szóljon hozzám! Csak a magyarokat pártolja mindég! Nem is játszok ilyet!
Lecsapta magát a papírt nyirkáló lányok mellé, de nem sokáig fért a bőrébe.
- Játsszunk műkorcsolyást! - parancsolt a nagy mafla Dzsasztinra, és a nyakába mászott. Csak neki szabad ilyet: szerelmes bele Dzsasztin is, Máriusz is.
- Nézze! Nézze! - mutogatta a vihogó torony tetején az összes variációt, aztán lemászott a padlóra, elterült, vonaglott, visítozott, mint akinek elment az esze. A két fiú műbalhézott fölötte, tetszett neki, visongott, vártam a tócsát, mikor vizel maga alá. Egyszer csak fölugrott, elment minden jókedve.
- Maga soha se szól rájuk! Tisztára összerugdostak, agyonütöttek! Be is hívatom az apámat! A Dzsasztin is alámnyúlkált, amikor fölemelt! Maga meg nem is szól rá!
- Érdekes, akkor nem szóltál, meg utána se - kételkedtem, bár ez az egy hihető volt.
- Csak-csak vé-véletlen volt, BOCSÁNAAAT! - üvöltött Dzsasztin, és belebokszolt a lambériába.
- Persze... pont véletlen! Ne kamuzzál már nekem - ütötte bele az orrát Dzsueletta. Biztos már megint állt a faszod!
Ez persze vért kívánt. Dzsueletta a vécébe menekült, az ajtó előtt bömbölt Dzsasztin:
- Gyere ki, te tetves kurva, szétbaszom a szádat! Szopjál gecit! Egy ilyen ugat be nekem??? Tiszta szégyen, csupa tetű, tetű, tetűűű...!
Mire behalásztam mindkettőt, a többi kiszökött az udvarra. Coffit a hajánál fogva rángatta Márió. Coffi bevitt pár rúgást sípcsontra, aztán kitépte magát, mert Máriusz az öccsét kóstolgatta megint.
- Azt mondta nekem Dzsasztin, hogy a kurva anyám! - árulkodott Csatara. - Az én anyám nem kurva, kurva a te retkes anyád, az a szájbabaszott dagadt tehén!
Nagy nehezen a terembe tereltem őket.
Nem volt leckéjük, mert a tanító nénijük fejbe verte egy hatodikos, és a felháborodás kiverte a fejéből a leckeadást.
Átrémlett agyamon, miket nem tesznek még, ha munkát nem adok. Az egyetlen dolog a gépies másolás, amit rájuk bízhatok. Gondolkodás semmi, érteni se értik, amit írnak, de legalább pofa be van egy darabig. Bele is merültek hamar, csak Márió rúgta fel a padját.
- Gyűlölök másolni!!! Utálom magát! Olyan, mint az a másik tanárgeci! Rohadjak meg, ha írok egy sort is! Szopjon faszt, aki ilyet kitalál!
"Agresszív vagyok" játszma - konstatáltam, és oda se néztem rá.
- Cssss.... írjál! - súgtam csak úgy, magam elé, arra se nézve föl, amikor falhoz verte a cuccát. A szemem sarkából láttam, hogy tanácstalan, fölállítja a a székét meg a padját, fölvette a könyvét, aztán földhöz verte megint. De csak nekiállt.
- Nagyon csúnyán, trágár szavakkal beszél a fia - tájékoztattam az anyját, amikor érte jött. - Beszélje meg vele, hogy lehet az iskolában beszélni, és miket nem szabad mondani.
- Igaz ez? - kapta el Máriót. - Bántottak? Ne is hagyd magad! Verd be mindegyiknek a rohadt pofáját! Ne legyél csicskageci, mert szájon baszlak!
Mi lesz ezekkel, ha felsőbe kerülnek..? Akkor is lesz párszor frontátvonulás.

Nyelvkérdés

Na, ma rászántam magam, és megmutattam a nyelvem. Frontos napom volt: először a táskámért kellett visszajönnöm a kapuból, aztán félúton belém nyilallt, hogy otthon felejtettem a TB-kártyám. A "vagykidobnak - vagyse" vegyes érzésével először Nelli nővérnél kezdtem: megnézte a nyelvem, és a fogászatra küldött. De jó, legalább nem vagyok hipochonder.
A doktornő tippelgetett: talán A vitamin hiány, vagy candida - öblögessen, aztán mutassa meg 2 hét múlva. Először láttam őt. Tök közvetlen, lezser - a kellemes érzéseim csak fokozta a frissen sült pogácsa illata, amit az egyik kollégája traktálni hozott. Nem akadt fenn, hogy nincs nálam a TB-kártyám: a váróban megkérdezte az összes adatom: nevem - korom - címem - telefonszámom. Nem tettem szóvá az indiszkréciót - kellett nekem feledékenynek lenni - de még nem keresett azóta se senki az ott várakozók közül...
Ma este öblögetek hát.
Kíváncsi vagyok, reggel is levegőért kapkodva ébredek-e.

Hírek

Mint rendszeres hírfalót, két esemény ragadott meg: egy részeg turista elaludt egy megmászhatatlan sziklán, amit mégis megmászott. Lejönni nem tudott már, izgulás helyett egyszerűen aludt egy jót. Hozzátették, hogy a mentése kb. 2 millió forintnyi pénzébe került az ausztrál állampolgároknak, akik amúgy nem mind ivósak és sziklamászók.
Éljen az állami költségvetés, ez tetszett.
A másik már komplikáltabb. Egymást szexuálisan zaklató tűzoltókról szólt, akik nem szexuális zaklatás panda módszerrel, hanem análfűrész alkalmazásával zaklattak.
Hát, falhoz szögeztek: gyakorló buzi vagyok, de gőzöm sincs, hogy az análfűrész mi fán terem, vagy netán barkácsboltból szerezhető be?
Ezektől a heteróktól csak tanulhat az ember.

Ohne csók

Az egy héttel ezelőtti taknyom után menetrendszerűen kijött a herpeszem.
Fúj, de utálom.
Nem sok kellett neki.
Letusoltam 1 órája, borotválkoztam - akkor még semmi.
Negyedórája tűnt fel, hogy viszket, de nem kaptam időben észhez.
Mire a jégért indultam, láttam, hogy már késő, tök piros a helye.
A picsába.
Úgy látszik, készül az évfordulóra:
csütörtökön lesz 1 éve, amikor megtudtam, hogy hiv+ lettem.
Úgy csókolóztam volna pedig valakivel...
Storno, legalább 1 hétig.
Addigra meg már pont öreg leszek.