Optimális állapot

- Ilonka néni, mink nagyon szeressük ám magát - lökdöste a szavakat a nagydarab Margit monoton maga elé. - Ee se mondhatnám, mer titok. Na, de azé csak eemondom. Amit magának vettünk, az nagyon szép. Egy hal úszkál benne, oszt főgyünnek olyan bugyborékok. Óra az egész. A pijacon vettük, de nagyon drága vót ám. Anyu is látta, hogy szép, nem is nagyon tudott alkunni. Én nagyon szeretem magát, de nem én adom oda, hanem a tesvérem, az a dagatt. Mer nálunk úgy van, hogy több tanárnak köll, oszt megvan a beosztás, hogy ki kinek aggya. Hijába annám én, ha nem úgy gyütt ki. De hát ez van, ez lett a beosztás. Maj idehozza magának az Ancsa. De vigyázzon ám rá, mer drága vót.

Máriót kiöltöztette az anyja. Rajta kívül alig jött valaki sötét nadrág - fehér ing ünneplőben, dagadt a melle, ha végignézett rajta.
- Mmm-mmé-mégg-giscsakk ü-ünnep-pély vv-van. Ho-hoz-tamm m-magának ajá-jándékot. Nnna, fogja! - nyomta a markomba a bort, és puszilgatni kezdett.
- Ho-hoz-tamm a Kkk..klári nénin-nek i-is, merhát m-m-mégisscsakk ű taníccsa - mutogatott Márióra - mm-meg a Kkka-karet-tés bánakk i-is. A Kkk-klári nén-nit m-maj ű megpu-puszíj-ja - lökdöste Máriót, és üdvözülten mosolygott.
Klári szemén láttam, hogy helyteleníti a megkülönböztetést: mi bort, ő meg virágot kapott. De megbecsülte: itt nem szokás se ajándék - se virág, a tantestület tán tíz csokorral gyarapodott.
- Már megint a magyar, a magyargeci!!! - méltatlankodott Máriusz a himnuszra. Nála a "magyar" szitokszó, akár a köcsög. A szózaton is durrogott még egy darabig, de legalább végetért vele az unalom.
Márió anyja mennybement: az ő gyereke lett a legjobb - relatív minden - a többiek a bizonyítványuk bámulták.
- Ilyen egy geci bizonyítványt! Nincsenek is benne jegyek! - csattant fel Zsueletta. - Akkor én most hányas vagyok?
- A jó az négyes, a közepes hármast jelent, az elégséges meg kettest - magyarázta Klári, hasztalan.
- Persze! Majd beveszek mindent! Nekem csak ne mongya maga!
- Én most akkó megbuktam? - tudakolta Dzsasztin. - Ez itt azt jelenit? Hogy kell nekem csinááni? Ez nem igaz!?! Most akkó tanulnom kell? De hát nincs iskola! Ne írja máá be... - alkudozott. - Most ezt mé velem csinájja?
Fél óra múlva tök üres volt minden terem, az udvar, és az utca.
Szétszéledtek mind, két hónapra.
Nnnna...! Ilyen az ideális iskola.