Patthelyzet

Tegnap felhívtam anyám.
- Melyiktäk az? - kérdezte. - Nem tudom mi van velem fijam, de bizony bä-bägyútok esténkint. Fázós lättem, vagy mi. Aztán mäg hirtelen olyan melegäm läsz, hogy na. Vetäk lä magamrú mindänt.Biztos ez a változás kora.
- Azon maga már rég túl van - mondtam, de erre csak bemérgesedett.
- Nem úgy értäm, most már magam sä tudom, hogy értäm, minek szakítasz mäg folyton? - durrogott egy darabig, majd folytatta. - És képzeed, az a rohadt gáz, a B. szokta leóvasni, de a 60 ezerbül csak kettőt attak neki vissza. A mút hónapba is 46 ezer vót! Hát má mindänt odafüzetek?
- Anyu, nyár van, június vége. Olcsóbb 3 pulóver, és leveti, ha melege van.
- Persze, nagyon okosak tuttok mind länni! Fázok, lel a hideg, muszaj begyútanom, na! Mit nem lähet ezän érteni?
- De így nem marad pénze, ha mindent gázra fizet.
- Oszt mire maraggyon fijam? Nem viszäm a sirba úgyse. Jobb is länne má mäghalni, fijam. (csönd) - Na, akarsz még mondani valamit, fijam?

Elmeséltem ma a lányomnak. Azt mondja, ő sajnálja szegényt. De nem megy át a gyerekkel a macskák közé. Áthozni se meri, mert olyan a ruhában lesz úgyis, amit összenyaltak a bélférges macskái.
De legalább a másik mamát haza tudták hozni. Most egy hétig itt van, egy hétre visszamegy a férje mellé. Ott csak esznek, főznek, esznek, és marják folyton egymást. Nem lehet mellette hagyni, de elhozni se tudják végleg. Amikor hazahozzák, 2 kilóval kövérebb, és kurva ideges. Itt megnyugszik, jól elvan, vidám.
Mondtam, én is kb. olyan leszek öregkoromra, mint anyám. Lesz dolga velem. Időben dobjon ki az ablakon. Fölhatalmazom.