PszichoMárti

Már vagy két hónapja propagálom ismerős és ismeretlen pozitívoknak az új önkéntesünk. Pszichológus, fiatal és lány, ergo egyik meleg pasasnak sem kell attól tartania, hogy szembegyalogol vele valamelyik buliban.
Írtam vagy 50 pozitív fickónak az egyik társkereső oldalon. Mondtam, hogy ingyen van, nem kényszer, csak lehetőség, itt az alkalom, hogy összerakja magát.
Volt, aki választ se adott, a többiek mind hihetetlenül rendben voltak magukkal.
Amúgy is titok, senkinek se szokták elmondani, de nem is kell, mert azóta az utcára is ritkán teszik a lábukat, na meg amúgy se akarnak lépten-nyomon erre gondolni. Forduljak én pszichológushoz inkább, velem biztos nincs valami rendben, de akár föl is fordulhatok, szabadság van.

Ma délután cseteltem a gyalin. Írogatni kezdett egy srác. Csak kérdezett, tolakodón, a viszont-kérdéseket eleresztette a füle mellett. Egy darabig tisztázni sem tudtam, hogy provokál, vagy társalogni akar.
Aztán kiderült: sok-sok éve pozitív, nem szed még gyógyszert, aszexuális majd 10 éve, és egy a dokink.
Ezen felvillanyozódott, és kérdezgette, hogy néz ki mostanában az Öreg. Csodálkoztam, hisz kb. 3 havonta szokás járni, láthatja eleget.
Hiába álmélkodtam neki, nem reagált rá. Kérdeztem, jár-e valahova, de írta, hogy nem, találkozni sem szokott senkivel. A buzik nem érdeklik, pozitívot meg nem látott azóta, hogy megtudta magáról. Beszélni se akar róla, mert fél a végtől, kiveri a fejéből. Rettenetes lehet haldokolni, írta.
Kínálgattam neki a pozitív kört, de oda számára biztos sokan járnak. Tukmáltam Mártival, a pszichológussal, de neki az se kell, hisz rendben van, békés az élete. Nem akar senkit - semmit, meghal majd úgyis, arra a kis időre meg minek.
Semmi baja nincs az élettel, csak ne keserítené meg napjait a Titkosszolgálat. Lehallgatják, kifigyelik, követik lépteit. Az utcai fülhallgatójába is beépültek, tudni akarják, milyen zenét hallgat, tudni akarnak mindent, azt is látják és figyelik, amiket most irkál nekem.
Borzongott a hátamon a szőr, de csak annyit mondtam, sajnálom, ebben én nem vagyok kompetens. Nehéz lehet neki ezzel a tudattal élni, keressen egy jó pszichiátert.
Nem hatottam rá, bizonygatta, hogy a megfigyelői most már engem is figyelnek. Tudják, hogy buzi vagyok, meg pozitív, és hogy miket beszélgettem vele. És ő ezt nem hiszi, hanem őt tényleg üldözik.
Velem sem fog sose találkozni, mert fél a követőitől, bár leszarja őket. Amúgy is buzi vagyok, meg pozitív, minek találkozna már velem.
- Pedig találkoztunk már, Niko. Nem érne meglepetés. RapiDu vagyok.
Hosszú, dermedt csönd, aztán roham.
- Honnan tudod a nevem? Te is a Titkosszolgálattól vagy? Ki állított rám? Mit tudsz rólam? Mióta figyelem meg?
- Ne kombinálj már... a testalkatod-súlyod, aztán ahány éve pozitív vagy, az mind passzolt. Csak az zavart, hogy eddig a rendőrség figyelt meg, és hogy évek óta aszexuális vagy. Dugtunk ugyanis 1-2 éve.
- Én nem dugtam senkivel évek óta! Tudom, hogy rám állított valaki, és megfigyelsz! Ki vagy??? Követelem, mondd meg!
- Már írtam, nem figyeltél. Arról tán eszedbe jutok, hogy én vagyok az, aki a farkam mellé bedugta azt a vibrátort is, ami aztán felcsúszott a seggedbe, és ott maradt. Alig tudtad kiszedni. Biztos emlékszel, nem hinném, hogy ez gyakran megtörtént volna.
Föl se fogta, mit mondok. Tagadott mindent, pedig erről máskor eszébe szoktam jutni.
Írtam: aggódom érte. Megnyugtatna, ha keresne szaksegítséget.
Annyi volt, mint Dunába vizet hordani.
Szegény gyerek.
Totál elment az esze.