2010. június 7., hétfő

Vágom a centit

Dög meleg, utolsó hét. ráadásul hétfő.
Mindezek tetejében lomtalanítás volt ma épp. Kirakva a szeméthegyek, mindegyiket ült egy család, akik vagy rokonok, vagy "ismerem!"-ek valamelyik gyereknek. A kölkök a kerítéshez nyomták maguk, sóvárogtak a kövér lim-lom kupacok után.
Lecke nem volt. Dzsasztint lepattintottam (fájt a feje, hányingere volt, mindez persze mű, színjáték, otthon akart hasalni inkább). Egész nap őrült volt, verekedett, ordibált, kellett a francnak.
A maradék békésnek tűnt, beígértem hát a Ligetet nekik. Nem jártunk kint már vagy egy hónapja. Ott több az árnyék, szaladgáljanak, szívjanak jó levegőt.
Csak Zsuelettát kellett lerángatni az egyik szemétkupacról. Hosszas alkudozás után vissza is rakta a kibányászott papírdobozt.
- Isteneeeemmm! Ilyen tanárt! Ne mongya, hogy maga nem szokott lomozni!
Amikor kiértünk a Ligetbe, szétengedtem őket a réten. Az út szélén billegett egy pasas, a nejlonzacskójába kapaszkodva, nagyokat inhalált belőle.
- Ismerem! Ez szokott ott az uccánkban szipuzni! A szipus Pali! - ismerte fel Máriusz, és azonnal barátkozni indult. Zsueletta követte, elrángatni se lehetett.
A maradékkal megindultam, vissza-visszaordibálva, hogy "gyertek!"
Letelepedtünk a hintákhoz.
A guta majd megütött, amikor utolért Máriusz Zsuelettával, magukkal csalva a zacskós pasast.
Rájuk ordítottam, összeszedtem az egész bagázst, és szipusmentes irányba megindultam.
- Nem vagy normális! - korholtam Zsuelettát - Honnan tudod, mikor van az eszénél ez a szipus pasas? És ha berángat a bokorba? Nem hallottál még olyat, hogy valakit megerőszakolnak?
- Olyat nem, csak azt, hogy valakit megbasznak. De engem ugyan nem! - esküdözött azonnal.
Találtunk egy eperfát, már érni kezdett rajta az eper. Szedegettek belőle, lenyugodtak. Hintáztak egy darabig, teljes volt a béke.
- Képzelje - pletykált Coffi - Dzsasztin reggel verekedett az ötödikes Andorral. Így lefogta a karjával a fejit - mutatta a mozdulatot - a hóna alá szorította. Az Andor olyan vörös volt, szegény...
- Fojtófogás. Biztos nem kapott elég levegőt.
- Ráadásul a büdös hóna alá fogta. Mindig tiszta büdös. Oszt ott volt a feje az Andornak. Fúúúj, de undorító!
Hintáztak még egy darabig, aztán visszaindultunk a suliba. Márió gyíkászni akart, de nem hagytam. Durrogott egy darabig, olyan volt, mint a kopó, akinek nem megy ki az orrából a vad szaga. Aztán kergetni kezdte Coffit. Utolérte, és akkorát rúgott bele, hogy lerogyott a lány.
- Magadnál vagy? - kaptam el a csuklóját - Hát nem is szólt hozzád! Hogy mersz belerúgni?
Rángatta a kezét, de nem eresztettem:
- Fogom a kezed, mert nem vagy még nyugis. Ha lecsillapszol, elengedlek.
- Lecsillapodtam! - vigyorgott meggyőzően, de ahogy elengedtem, Coffi után eredt, két kézzel elkapta a coffját, és teljes gőzzel hanyatt rántotta. Coffi sírt, beverte magát, és elöntötte a düh:
- Rohaggyá mostmármeg, te szemét!
- Márió indult volna torolni, de már fogtam újra a csuklóját. Így csak fröcsögni tudott:
- Rohaggyá meg te, te szemét tetű kurva! Engem legalább nevel az anyám, nem úgy, mint téged az a dagadt geci kurva anyád!
Túl közel volt hozzám, túl hirtelen, szájon tenyereltem.
- Nem szidjuk senkinek se az anyját! Megértetted?!
- Most megölöm magát! Eresszen! - ugrott nekem, de stabilan fogtam a kezét.
- Nem engedlek! Verekedni akarsz, és alászaladsz valaminek. Úton vagyunk! veszélyesen viselkedsz.
Lehiggadtam a szájbavágás után, bántam is már.
Vergődött egy darabig, rángatta a kezét, aztán vagy húzott, vagy húzatta magát, majd egy kilométeren, és mondta a magáét végig. Máriusz fogta egy darabig a másik kezét, csillapítgatta, a lányok csak jöttek utánunk befogott szájjal.
Az iskolánál már várta az anyja. A szemétkupacot leltározta épp, amikor kibukkatunk a kerítés mögül. Márió épp rángatásban volt, észre se vette az anyját.
- Így jövünk a Ligettől végig - mutattam - és felsoroltam a friss bűnlajtsromát. - Összepakolunk, és eresztem is, otthon hamarabb lenyugszik.
Az anyja latolgatta, hogy a rossz hírek, vagy a szájonvágás, vagy hogy a szemétben vájkálva találtuk nyom-e a latban többet, de csak a fejét csóválgatta.
Bent összapakolt Márió. Durrogott egyre.
- Geci iskola! Az összes tanár rohadt! Behívatom apám, és összeveretem magát! Csak azért is bejövök holnap korán, és laposra verem a Coffit! Kitépem a haját!
- Nem is bántott téged. Te mentél neki, kétszer is. Bocsánatot kéne kérned tőle inkább.
Kivittem a kapuhoz. Addigra az anyja már föltalálta magát.
- Hogy mindig a szégyent hallom rullad?!? Elegem van ám máá! - és úgy nyakon csapta kétszer is, csak úgy csörgött. Érdekes, most nem dadogott hozzá.
- Ne bántsa már szegényt - kértem, bár most nem volt sok erkölcsi alapom hozzá.
Tanakodtam, hogy lehettem ennyire hülye. Kibírtam egy évet, és az utolsó héten megy el az eszem. Márió most mindkettőnktől jól megtanulta a dolgok elintézési módját.

2 megjegyzés:

  1. Téged nem fog megnyugtatni, csak egy saját élmény eszembe jutott. A sokat mesélt szakmunkásfiús-tréningen is előadódott egy szituáció, amit, ha a gyerek nem tanúsít az utolsó másodpercben önmérsékletet, csak egy nagy pofonnal lehetett volna megoldani. Ahogy olvastam Coffi "megtámadását", visszajött az az érzés: nekem sem lett volna más eszközöm, mint az ütés. Hogy baj vagy nem, nem tudom, csak eszembe jut, amíg nem találja magát ilyen helyzetekben az ember, mennyire könnyen és lefitymálón mondja, hogy ő bizony elvi okból ellene van a gyermekek ütlegelésének, és ő soha... Biztos nem jó a szájonvágás, de nem tudom, mi jobb. Az erőtlen magyarázás, a szintén erőtlen intő még rosszabb.

    VálaszTörlés
  2. Az jutott most az eszembe, amit azoknak a hívóimnak szoktam felvetni, akiknek kétoldali lelkiismeret-furdalásuk van párjuk megcsalása miatt: vagy gyakran csinálják, hogy ne érjenek rá gondolkodni se rajta - vagy ne tegyék, ha zavarja őket.
    Ez olyan helyzet, amiben nincs jó megoldás. Ha csak szóban intézem el, a bántalmazottak érzik azt, hogy "a tanár nem csinál semmit", az erősebb azt tesz, amit akar. Ha magam verek, az is annyit tesz, hogy az erősebb azt tesz, amit akar. Igaz, az utóbbi esetben az áldozat legalább védettnek érzi magát. Szépen belesétáltam az "agresszív vagyok" játszmába.

    VálaszTörlés