A ház sarkánál már Áá várt. Hiába mondtam neki telefonon, hogy rengeteg a dolgom, későn jövök, vendégem lesz, fáradt vagyok, hajnalban kelek - kiprovokálta, hogy mi van, és szarik a magas vírusszámra, van kotonom, ő meg be van indulva, stb., jön.
Tényleg célratörő volt. Még csak a cipőfűzőmnél tartottam, de ő már meztelen huppant le, alig tudta kivárni, hogy leengedjem a redőnyöket, pik-pakk kész lett.
- Fáradt vagyok, hosszú volt a nap... - ásítozott. Betakartam egy pléddel.
- Kelts fel éjfélkor, haza kell érnem - fészkelte magát a takaróba.
Jó volt nézni, ahogy békén szuszogott. Tán csak mese lehet az a barátnő, akit emlegetni szokott.
Éjfélkor csak átfordult a másik oldalára. Alig értettem, hogy hányra is húzzam az órát, csak orra alatt motyogott. Az ölembe fészkelte magát. Nem is tudom, mikor aludtam ilyen jót.
Felkeltem 5-kor én is, hogy kávét főzzek neki. Szegény gyerek. Ő nyit ma 6-kor, muszáj neki.
- Apám 3-kor szokott kelni. Ez azért barátibb, nem? - nézett álmosan.
Néztem, ahogy köti a cipőt. Kabátjába bújt, fejébe csapta a sapkát.
Mint a munkásemberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése