Megtapasztaltam már, mekkora meglepetésekkel szolgálhatok időnként magamnak.
Hihetném: agyam, érzelmeim kontrollálom, én állítom elő, direkt csinálom - mégis kész rejtély vagyok.
Azt, hogy a testem, mint rendszer mire képes, mire nem, csak azóta figyelem, mióta HIV+ vagyok.
Idén márciusban szűrtek ki. Az első vérvételem rá 2 hétre történt, majd egy hónap múlva követte a második, aztán negyedévente a többi.
Kíváncsi is vagyok - afféle felfedező érdeklődés - és ijedezni is lehet, vagy épp elszállni, ahogy a helyzet hozza.
Akkor a száraz adatok:
március 17. : 860 CD4 - 32 % - 118.000 vírus/mikroliter
április 15.: 1080 CD4 - 38 %
július 15.: 630 CD4 - 31,5 %
november 3.: 613 CD4 - 31 % - 718.000 vírus/mikroliter
Mindezt a munkahelyemen tudtam meg, a sarkamban nyarvogott pár kölök.
Tökönrúgás az éteren át, de jó, hogy van mobil telefon.
A 718.000 vírus/mikroliter szorozva millióval (az egy liter), és szorozva 4,5-tel (feltételezve, hogy ennyi vérem van) az 3.231.000.000.000 vírus.
Ez mind bennem van.
Nem is értem, hogy lehetek ugyanannyi kiló.
Nem is tudom, hol fér el bennem a vér ennyi vírus mellett.
Ennyit gyógyszer nélkül túlélni nem sokáig lehet.
A jelek szerint kurvára fertőző vagyok.
Egy kávéskanál véremben 215 millió 400 ezer vírus lesi a jószerencsét. (Neki az, nekem meg kész pech.)
Ennyivel már pisztoly nélkül is rabolhatnék bankot.
Ha most le akarna ütni egy balek rabló valahol, életveszélybe sodorná magát velem.
Amikor 8 hónapja megtudtam, hogy HIV pozitív lettem, kb. akkor tartottam ennyire fertőzőnek magam. Tudtam: nem vérezhetek, nem élvezhetek senkibe. Az a dolgom, hogy vigyázzak, ki ne lukadjak valahol, maradjon egyben a csomagolás, a farkam meg még képeken se nézegesse senki, a közelébe kerülésről nem is beszélve.
Tudom, van koton. De ha eszembe jut ez a háromnegyed millió, attól úgyis lelankadok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése