Megérte fölkelni hajnalban kétszeresen is: nem nyúzott tovább a vassodronyos ágy, és a kelő nap fényében megcsodálhattam a rétre ülő ködpárnát. A madarak belehúztak, hangoskodott mind, az úton elhúzott óránként egy autó. Béke, idill, ez is csak nyaralásra való, olyan istenháta mögött van, hogyha itt laknék, alkoholista lennék, vagy halott.
Már megint várnunk kellett HG-t. Nála ez stabil műfaj: akármikor indulunk, fixen 20 perc késést ráhúz. Bementem hozzá, lehúztam alóla az ágyneműt, parancsolgattam, mint egy krízisesnek, és 2 perc alatt kihajtottam a szobából. Úgyis mindegy, szeret-e, vagy sem: magamat szeretem úgyis, elég az.
Lentit csak azért említem, hogy érzékelje bárki, hova el nem mentünk. Gőzöm sincs, hogy csináltunk-e ott valamit a kávézáson és piacozáson kívül.
A legdélebbi pontunk Szécsisziget volt. Csőbehúztak egy középkori kastéllyal, illetve a benne lévő tojásmúzeummal. 4 darab tárló, benne dögunalom hímes tojásokkal, az alkalmazott maga is megdöbbent, hogy meg akarjuk nézni. Az értelmesebbje már eleve lesztrájkolta a múzeumot, és egy céda macskát dögönyözött az árokparton. Minden rosszban van valami haszon: meztelenre vetkőzhettem az út szélén, hogy megszabaduljak a boxeromtól. Nem kellett aztán már se vízimalom, se templom, épülhetett a lélek az árokparton üldögélve is. Meglepően sok turistába botlottunk, óva intettük mindet a tojásmúzeumtól.
Az út szélén bivalycsorda dagonyázott a sárban, a bögölyeik jöttek szépen velünk.
Egyre több olyan falun söpörtünk át, ami vagy az asszonykórusáról, vagy valami népdalból volt ismerős. Páka Öveges professzornak köszönhette, hogy megnéztük: gyerekkoromból előbukkantak az emlékek a hajdani tévés kísérleteiről. Itt főzték a legjobb - legolcsóbb ebédet a túránk során: az iskolamúzeum ha nagy humbug is volt, a kaja legalább emelt a fényén.
Valami apró faluban szálltuk meg a boltot vacsoráravalóért. A boltos néni elszállt a hatalmas vásárlóerő megjelenésétől: meghívott kávéra mindenkit, ajándékozott egy üveg repcemézet, tanulhatna tőle a Tesco és a Liedli.
Botfán, a kastélyban szálltunk meg aznap, akár a grófok. A szállás tetszett, de olyan elviselhetetlen meleg volt egész éjjel, hogy egy szál lepedő alatt is kín volt forgolódni. De legalább volt kocsma a faluban: ilyen se akad errefelé mindenütt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése