2010. július 17., szombat

Egy hét szünet

Remélem, nem alszom el hajnalban. Kész izgalom: pszichotúra, öljük egymást 3 nap múlva.
16-an leszünk. Ketten akkor szoktak hozzáfogni a reggelihez, amikor már a bringákon ülünk. Lesz, aki kétóránként életveszélyt jelez, olyan is, aki eltéved az egyenes úton. 16-an még a kávézáson is elcsúszunk, a napi kényelmes távot lélekszakadva fogjuk tekerni a sok összevárás miatt.
Kenyeret - tejet fogyasztok egy hétig, olyan lesz a hasam, mint aki viselős (már most is kissé olyan).
Most először nem lesz nálam a segélytelefon. 5 év óta először. Jó kézben van, de máris úgy érzem, mintha fönnhagytam volna a vonaton.
Túlpakoltam magam már megint. A fél táskát csak potyára hurcolom. Ma még adok a megjelenésre, de két nap múlva leszarom, miben tekerek néptelen utakon.
Már megint elfelejtettem Eurót váltani. Nem megy nekem ez a külföldözés, nagyon hazai vagyok.
A virágokat meglocsoltam, a hűtőből kiettem a bablevest.
Ráfázik, aki holnap mögöttem teker.

1 megjegyzés: