2010. július 30., péntek

Nem egy eufória

Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy azt mondjam: szar napom van. Ez csak egy objektív összegzés, vagy már eleve így ébredtem?
Akár az utóbbira is foghatom.
Negyed 6-kor arra nyitottam ki a szemem, hogy megy a tévé, és egy légy mászkál a karomon. A fejem zúgott - front lehet talán? - a légy pedig elvitte az összes komfortérzetem.
Előhalásztam a légycsapót, de nem volt kielégülés, mert azonnal eltűnt a dög.
Cigiztem, néztem a semmit, aztán a plafont. Festeni kéne, egy retek minden a dohányfüsttől. Beleéltem magam, hogy fogom utálni, ha tényleg nekiveselkedek a mázolásnak, aztán melegítettem egy kávét. Még jó, hogy estéről maradt.
A mozgásra megélénkült a légy, elcikázott a fülem mellett néha, hogy jobban utáljam.
Letelt a két hét szőkeség, le kéne nyírnom - néztem a tükörben bambuló félidegen szőke pasast.
Nincs kedvem hozzá, megszoktam, épp tetszik.
De a lányom...
azt mondta, nem ismer föl az unoka.
Kifogás, amúgy sem ismerhet fel, ritkán lát, ennyi kevés a bevéséshez. Nyilván szégyelli, hogy rendhagyó apja van.
Vele nem vitatkozom.
Előkerestem a hajnyírót, és pár perc alatt letoltam a forradalmat.
Sajnáltam, nagyon.
Mint amikor leverték a szabadságharcot.
Összesöpörtem a tarka hajkupacot - fele szőke, fele már eredeti - és undorogva néztem a szemetesben. Mint a macskaszőr.
De legalább agyoncsaptam a reggeli legyet.
*
Épp online volt egyik poz. ismerősöm. Elújságoltam neki, hogy találtam számára kuriózumot: egy pasast, akinek épp úgy van HIV1-e, HIV2-je, mint neki. Kérdeztem: akarja-e, hogy bemutassam neki? Izgalomba jött, azonnal akarta persze, de munkaidő, meg szervezkedés - jobb híján mindent tudni akart. Csak a korát árultam el, azt is saccra, bolond lettem volna megmondani, hogy lelőtte nálam a plafont.
Invitáltam pótlékként: jöjjön át, megkúrom, nem szállíthatok látatlanban ismeretlen minőségű árut. Megijedt, nem mer még pozitívval dugni. Pedig tőle csak kapni lehet, adni már nincs mit. De nem is bántam nagyon.
*
L. hirtelen bepasizott. Eddig semmi, most meg csak úgy sorjáznak körülötte. Állott tóban lakik a béka! - mondtam neki. Küldött képet az egyik krapekról - guszta pasas, kár, hogy heteró. - Na, ezt fogd meg! - javasoltam. - Keverj egy kis mestruációs vért a kávéjába, itasd meg vele titkon. Tuti tipp, boszorkány praktika. Vagy varrd egy hajszálad a gallérjába, titokban persze, Luca-nap hajnalkor. Vagy szedj harmatot lepedővel, bár azt már nem tudom, hogy kell alkalmazni.
Cseszhettem a csíziót, kiderült: nem 1 pasas, hanem 3. Lemaradtam kicsit, tegnap óta nem figyeltem oda. Most melyikkel bűbájoljon?
Nem lehet a nőkön eligazodni.
Még csak meg se dorgálhatom.
Itt állok, rossz példával előtte.
Miért kell, hogy utánozzon?
*
- Otthon vagy? Fölugorhatok? - kérdezte Bé. Ment a tévé, hallatszottak az itthoni zörejek, mit mondhattam volna neki?
Amikor feljött, azonnal ultimátummal kezdtem, nehogy belekezdjen a szokásos anyóskúrós fantáziálásba:
- Tegnap találkoztam a dokival. Kísérleti nyúl leszek - és röviden elmondtam, ami a tegnapból az agyamban megmaradt. - Ha minden smakkol, decemberre már a gecimben se lesz vírus. Mától kezdve 6 hétig nem kúrlak meg. Vagy csak gumival. Nem hagyom, hogy beleülj megint. 6 hét múlva elmegyek veled tesztre, hogy lássam, tényleg megcsináltad. Ha pozitív vagy, megduglak rögtön, ha megúsztad, akkor decemberig csak gumival.
- Oké, oké - engedékenykedett (tudom, addig kitalál százféle variánst a "nem"-re). Láttam rajta, mást tervezett mára, de nem izgatott.
Felhúztam a cipőm, mondtam: dolgom van.
- Maradhatok kicsit? - és a gépre mutatott.
Sajnos, hamar meglett a papír, amit be kellett szereznem a lányomnak. Bementem két turkáldába is, hogy teljen az idő.
Bé a gép előtt ült, meztelenül.
- Gyere, megmutatom, épp ilyen az anyósom! - invitált, de lehűtöttem.
- A faszt érdekli az anyósod.
- Most cseteltem vele, úgy nézi mindig a farkam! Én meg nemtom mért, de mindig begerjedek!
- Kipusztítod az egész családot. Húzz már valami határt... gyerekeid vannak. Mit gondoltál volna gyerekként, ha ugyanezt csinálja apád, vagy anyád, amit te meg a Móni?
Érzékeny téma: apja szent, anyukája meghalt. De legalább lelankadt a farka, és békén hagyott.
Lementem a boltba - sütnöm kell holnapra - s hazafelé azon járt az agyam, hogy már nincs mennem sehova. Elküldöm a faszba, ha még nálam van.
Amikor visszaértem, a gatyát rángatta magára épp, félkézzel, kezében telefon.
- Dolgozom, kicsim... persze, itt vagyok az irodában, hát hol lennék! - és kezével intett, hogy ne zörögjek. - Szeretlek, persze, sziasziapuszi!
- Az a szegény ember. Hogy mindig csak a robot, meg az iroda... más meg csak nyaral, meg a farkát veri - kajánkodtam, mikor lerakta a telefont. - Ugye, nem te álltál modellt az igazmondó juhásznak?
- Megyek már, csak két perc - és amíg cipőjébe bújt, fél kézzel üzenetet írt valami kurvának. - De szólj, ha föltartalak...!
- Nem tartasz fel - mondtam, és azonnal gyűlölni kezdtem magam, hogy mi a faszt hazudok. - Ne lépj ki a gépből, kell nekem is! Sokáig tart a két perc még?
Végre észrevette magát, és elhúzott.
Valamit ki kell találnom.
Két napom elbaszta már a héten.
Itt mégiscsak én lakom.

3 megjegyzés:

  1. Szeretem, ahogy írsz, az van.

    VálaszTörlés
  2. Ha festéshez segítség kell, rám számíthatsz, én azt szoktam élvezni, és augusztusban a szokásosnál kicsit jobban érek rá.

    Menstruációs vér a kávéba? Azta! Leszbikusokkal is működik? És nem szokták észrevenni, hogy más az íze? Bár most pont nem ez lenne aktuális, inkább valami lepattintási praktika...

    VálaszTörlés
  3. Nem tudom, módosul-e a kávé íze, az is lehet, hogy csak a már eleve szerelmesekkel itatható. Szerintem sosem ittam ilyen kávét. Gyanúm az támasztja alá, hogy nem lettem szerelmes egy nőbe sem.
    Lepattintási praktika:
    Éjfélkor, meztelenre vetkőzve ölelj át egy fát, és mondd 3-szor:
    "Én rázom a fát
    fa rázza a földet,
    föld rázza a vizet,
    víz rázza az ördögöt,
    az ördög meg a ...(itt annak a neve kell, akit unsz már),
    de rögtön vigye is!"
    (Ha ezt megcsinálod, szólj előtte, és megyünk szórakozni a produkción.)

    VálaszTörlés