Angyal szállt le Babilonba

A dög meleg új szokásokat diktál.
Csak a rácsot zártam be, ajtó - ablak sarkig nyitva, hadd járjon az éjszakai hűs, fokra talán egyforma kint és bent, de legalább mozog az ájer.
A klotyón ültem, elmélkedtem az élet folyásán. Elemi gyönyörűség, de jó, tudjon relaxálni az ember.
Hirtelen egy mozgó fehér valami hozta rám a frászt.
Itt csak én mozgok, senki más!
- Cicuka, az anyád...! Te nem itt laksz! - ismertem föl a ház macskáját.
Megnézett, megsértődött, és kibújt a rácson.
Odalett az éjszakai szellőztetős biztonságom.
Mert ez ide visszajön. Kíváncsi állat, felugrik mindenre, nem érdekli, érdekel-e. Csak jön, nyomul, ahogy máskor. Ahogy a lépcsőn is, vállamon a bringával, jönnék épp nagyon, de nem érdekli, ő csak köröz a lábam körül, égnek tartott farokkal, még dorombol is.
Amúgy szép állat. Hófehér, kecses.
Unatkozik szegény.
Nem látott más macskát évek óta, egyedüli a házban, a körfolyosó foglya. Azt hisszük, jó neki.
Tett egy kört, és visszajött negyedóra műlva.
Már nem fogadtam ellenségesen.
Megszagolt mindent, ábrándozott, kíváncsiskodott. Megnézett jól, aztán elment.
Becsuktam utána az ajtót. Így, elsőre, nem fekszem egy ágyba vele.