Titok

Ezer titkom van, vagy tán attól is több.
Ezek jó réssze nem az enyém, mások rámakasztott titkai, hétpecsétesek, csak vigyázok rájuk. Nem kunszt megtartani, nem nyomasztanak.
A saját titkaimmal már szar a viszonyom. Nem szeretem őket, nem kellenek, ha vannak, körülöttük meggörbül a tér, szabadulok tőlük, amint lehet.
De nem mindtől lehet.
Itt van pl. a HIV. Elmondtam már a barátaimnak, az ex és jelenlegi pasasaimnak, fűnek-fának arctalanul, de hát az nem kunszt. Tudok róla beszélni, nem kap el a gyomorgörcs, nem tartom magam ettől se szarabbnak, se némábbnak.
De anyám előtt titok marad. 77 éves, púp lenne a hátán, nem is értené, mi az, nem is tudná beilleszteni a macskaeteések rendjébe sehogy. Amíg ő él, az én életembe alig hinném, hogy jelentősebben benyomulna a HIV-ből akármi is. A náthán túl eddig se mondtam meg neki semmit, mert minek? 10 éve, amikor a torkom operálták, tilos volt elárulni neki, hogy kórházban vagyok, mert ott gyászolt volna, talán el is temet, ha hagyom.
Titok a fiam előtt is, most, még. A jövő héten nősül, nem gondolom, hogy ez lenne a jó nászajándék. Elnapolva, elhetelve, ráér még, egy év múlva pont olyan pozitív leszek, mint most.
A lányom volt a kiválasztott, tudtam, hogy neki mondom el elsőnek. Eljött köszönteni, de nem egyedül. Boldog szülnapot kívántak, 3 nappal a HIV megtudása után, de nekem fapofától több akkoriban nem futotta. Feszített pedig nagyon, de túl friss volt, nem találtam ki, hogy fogjak bele, pedig nagyon lekötött, szétszórta minden figyelmem. Akkor nem volt rá módom, telefonban meg nem akartam, összetalálkoznunk kettesben pedig sehogyan sem sikerült.
Akiknek addig elmondtam, megrendültek mind, jobban, mint én, s ez nagyon elgondolkoztatott. Mi lesz, ha gyászolni kezd ő is? Várnom kell, amíg jobban kész leszek rá, kell az idő, hogy hozzátegyem majd: x ideje pozitív vagyok, és ugyanolyan kelekótya, mint máskor. Ne aggódj, nem halok meg 2 percen belül, nézd, tejből is tartósat vettem.
Megtehetném, hogy titok lenne örökké, de ne utólag szembesüljön, hogy écces papa dajkálta az unokáját. Legyen a döntés a kezében, nem tartok tőle, hogyan dönt.
2 hete otthon jártam, akkor akartam elmondani. Azzal fogadott: " - Képzeld, betegállományban vagyok. Tudod, miért? Mert 2 hónapos terhes vagyok, pihennem kell, feküdnöm, tilos az ugrálás, meg a stressz."
Hát, elhalasztva itt is... Nem volt lelkem elmondani. A szülést se akarom majd elindítani, se a tejét elapasztani... Elkéstem, basszus.