Próbajárat

Nehéz hétvégém volt.
Kedvem a béka segge alatt, embert se akartam látni.
Nem sikerült.
Szombat délelőttre volt egy muszáj-program. Alig vártam, hogy szabaduljak.
Magányt akartam, nem társas életet.
Cé beállított este. Keféltünk időnként, közben ütős-verőst nézett a tévén. Aztán megint szex. Unottan, rutinból, katarzis nélkül.
Nyomot se hagyott.
Tegnap aztán gondolkodhattam.
Szétszedtem magam apróra, mint egy rossz biciklit.
Egyik cigi a másik után.
Ma délután a nikotin kivitt az utcára. Kellett a pótlás.
Szép idő volt, kerültem hát egyet. Veszek dinnyét talán valahol. Csak mentem, mint a gép. Árnyékból napra, aztán vissza megint. Boltról boltra, csak úgy. Módszeresen végiglapoztam egy turkászbolt összes pólóját, egy nyalábbal kihalászva. Leszek én még mutatós megint... szegtem meg fogadalmam, miszerint nem veszek pólót 2 évig. Kidobok helyettük ötöt, ha hazaérek, de tudtam, hogy úgyse teszem.
Kaptam dinnyét is. Hoztam két akkorát, hogy 3 napig ehetem.
Itthon felpróbáltam az összes saccra összeszedett cuccot. Mind tökéletesen passzolt. Vannak véletlenek.
Benyomtam a mosógépbe mind. Arbeit macht frei - jutott eszembe, s a színesek után összeszedtem egy valag fehér mosnivalót is.
Víz kell a virágoknak... 3 napja egy cseppet sem kaptak - ugrott be. Aztán letöröltem az ablakpárkányt, sok port besodort a szél a napokban. Majd nekiestem a polcoknak is. Leszedtem mindent, és visszaraktam, rendesen, akkurátusan. Van idő, tiszta udvar - rendes ház, ösztökéltem magam. Pár csepp ecet, pár csepp folyékony szappan, ez így kóser, a porszívó csak átfújná egyik helyről a másikra.
Teregettem, portalanítottam, szakácskönyvek hulltak rám soha meg nem sütött süteményekkel, emlékek hulltak ki a könyvek közül, tervek fogalmazódtak. Meglett a Szamártestamentum, meglett Petronius is, Lao Sö is előkerült, meg egy mesekönyv, hajtogatós, a lányom rágta hajdanán a lapjait. Nekiadom az unokámnak - határoztam el, és kívántam, hogy majd olvashassak neki. Ez meglepett. Hogy kívánom az unokázást. Amikor elmondta a lányom, hogy gyereket vár, csak elraktam az infót a többi közé, nem támadt bennem semmi örömteli. Úgyse most születik meg, hanem majd valamikor, a jövőben, hol van az még... A jövővel szemben nem volt bennem semmi várakozás.
Felkentem a parkettát is, ha már belelendültem. A paszta büdösétől hasogatni kezdett a fejem, de tojok rá. Majd kialszom reggelre... fő, hogy elégedett vagyok.