2009. július 21., kedd

Itt, a periférián

Érdekes, milyen apró dolog is elég ahhoz, hogy az ember komfortérzete elszálljon.
Vagy 2 hónapja történt, hogy levelezésbe keveredtem egy fickóval. Épp nagyon maga alatt volt: megcsalta a barátját, kefélt egy nagyot valakivel, és persze natúr, az már magától értetődik, hogy teleélvezték a valagát. Így szokott az lenni, megcsalásoknál.
A dugás heve elillant, csak a rémület maradt. Mi van, ha fertőzött lett, mi van, ha megfertőzi a barátját? Hirtelen nagyon szerette, hirtelen aggódni kezdett érte, kinőtte testét az önvád.
Kurva lett, egy aljas geci, szemét tetű, a legalja, meg se érdemli azt a csodálatos embert. Akit csak kéthetente lát, mert nem élhet vele, mert idős szülei mellett takargatja saját homoszexualitását.
Nem lehet neki megmondani, hogy mi van, mert akkor kidobja, nem lehet hirtelen kotont húzatni rá, mert miért, ha két évig nem volt divat, akkor miért kell hirtelen?
Rémült volt, és kétségbeesett. Holnap jön a barátja, mit tehet most?
Rám bukkant a romeon, látta, hogy pozitív vagyok, gondolta, talán ő is az.
A perifériák vonzzák egymást, a margó szélén könnyű összecsapódni.
Levelezni kezdtünk, tartottam benne a lelket. Igaz, én pozitív, ő meg csak hiszi - de akkor épp bennem volt több erő.
Túlélte a hétvégét a barátjával - fájt a feje, meg aranyere lett, meg gondok a munkahelyén, meg bulizzunk inkább, mert csak szex, és sose megyünk sehová - így kapott 2 hét haladékot a következő találkozásig. Az akkor pont elég volt neki, belefért egy kéthetes szűrés, bízhatott újra, hogy addig sem kell szembesülni a számára szembesülhetetlennel.
Még képet is cseréltünk. Izmos kis fickó, guszta test, de nem keltett bennem emlékeket. Az arcom benne sem, de amikor meglátta a farkam, ismerőssé váltam. (Pfffffff)Írta: szexeltünk már, vagy 4 éve, amikor csapongott még. Erőltettem az agyam, beugrott: tüchtig kis pasas, hibátlan test, jó segg, és kisebbségi komplexus, farka előtt tartott törölközővel/pólóval/tenyérrel palástolva. Gogózott akkoriban. Azóta nem alkalmizik, szereti a pasasát, csak hát nehéz kétheteket kibírni. Fotózik, ez a hobbija, ebben próbálja kiélni magát.
Felajánlotta, hogy szívesen készít rólam is. Hogy legyen friss, hogy ne kelljen a negatív múltbéliket. Megértette, hogy fotóilag is kell az új időszámítás.
Aztán kész lett a tesztje.
Megúszta, negatív.
De azért a fotókat megcsinálja.
A héten nem ér már rá, de a jövő héten valamikor.
Aztán nem láttam 2 hétig.
Írt, hogy nem felejtett el, de olyan zsúfolt lett hirtelen, egy szabad perce sincs. A héten nem tudjuk már összehozni, de a jövő héten feltétlenül.
Aztán megint nyoma veszett.
Ma újra előkerült.
Nem felejtett el, naná, persze.
Megnyugtattam: roppant veszélyes vagyok. Belátom, veszélyes velem egy légtérben. Jobb velem nem mutatkozni.
Ez így helyes.
Kerítésen kívülről nézek, mint szegény a gazdagok kivagyiságát.
Jobb a saját gettómban. Ott nem kell gyászolnom az elillant empátiát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése