2009. július 27., hétfő

To be, or not to be

Takaríthatnék, de nincs hozzá kedvem.
Sétálhatnék, de minek?
Bicajozhatnék, de utána úgyis vissza kell jönni.
Kikapcsolhatnám a számítógépet, de utána úgyis bekapcsolom.
Ha bekapcsolom, az is tök fölösleges. Összesen két oldal van, ahol néha (!) szóbaáll velem valaki. Arra kár egész nap lesni.
Halmozottan hátrányos helyzetű vagyok.
Koros, és hiv+.
Ha még roma is lennék, eláshatnám magam.
Az egyikből pár hete lehazudok ötöt, de a másikból csak az egészet lehetne.
Azt meg minek?
Legyek bátor? Írjam eztán azt: "kicsit HIV pozitív vagyok"?
Ez legalább szórakoztatna, akár a lehazudott 5 év. Más értelme annak sincs: már akkor öreg voltam buzi szemmel, amikor divat lett az internet.
Ha nem lógna rajtam egy túlméretezett fasz, a kutyának se kellettem volna.
Most meg épp ez az a testrész, amitől a legjobban kell fosni egy fosósnak.
Odalett a fasz-alapú öntudatom.
Csak stresszelem magam a buzi oldalakon.
Nem kellek.
Fölösleges vagyok.
És ártalmas is ráadásul.
De jó nekem, hogy tudom.
Néha röpke időre belemegyek a "hogy kaptad el", "meddig élsz most", "tényleg aidses vagy" kérdésekbe, de unom a sok egyformát, semmit sem ad, használnak, mint nyűtt cipőt a ganézáshoz.
Bemenekülök a magam hiv+ gettójába. Ők legalább épp úgy fölöslegesek, épp úgy nem kellenek senkinek, mint én.
Nem kell magyarázkodni.
Fél szavakból is megértjük egymást.
Oké, vanak értékeim, tudom. De ki a faszt érdekel ez egy buzi társkereső oldalon?

1 megjegyzés:

  1. Jogod van hozzá, hogy csúnya légy! (Vagy idős, HIV+, kis- vagy nagy farkú, magányos vagy közösségi ember.) Az vagy, akivé váltál, nem egy szerep. Amit mások rád kívánnak aggatni, azok címkék, melyek úgy hámlanak le rólunk, mint hattyú tolláról a vízcseppek.

    VálaszTörlés