Kussban vagyok

Új titkom is lett mostanság. Cé és eL.
Összetartoznak, szeretik egymást, tesztoszteron szabályozta nyitott kapcsolat. Úgy látszik, pont belefértem. Örülök neki, jó így. Cé, mint Mephisto, vagy Plútó, szinte csak a szarvacskák hiányoznak a jelmezhez. Áldott jó szíve van, a franc se gondolta volna. eL töprengő, csendes, átmelegedik az ember szíve, ha nézi. Mondhatnám, kész Faust, de akkor én már csak Margit lehetnék. Gyalázásilag rendben is lenne,de még gondolatban is hárítanék bármi nőit.
Szépek, tetszenek, pont nekem valók. Megeszik, amit sütök, látom, ízlik is, könnyű nálam bevágódni így. Egy kákabélű vegával örök küzdelem lenne, ide étvágy kell, a konyhába meg az ágyba is.
Vannak apró titkaik, az az övék, és van egy nagy közös is. Egymás előtt szóba se hozzák, pont ettől nőtt meg akkorára. Külön-külön aztán kibukik, hisz a nagy titkok nehezen férnek egy embernyi zsákba, akárhogy letaposták is. Velem tudnak erről beszélni, de csak külön-külön.
És pont ez az, ami rám akasztott én-titkommá vált. A külön-külön. Mert ha együtt jönnek, az legális, bármi szabad a másik szeme előtt. Ha külön-külön, az titok. Mert biztos zokon venné a másik. Ő nem akarja megbántani vele. Én meg bolond lennék azt mondani, hogy akkor ne gyere - tisztábbak, átláthatóbbak a helyzetek kettesben. Csak rá ne fázzak. Bevont vagyok a titkolózásba. Tegnap tudtam meg, hogy titok Cé pénteki látogatása - majdnem kikottyantottam másnap azt hívén, hogy legális - és titok eL mai itt léte. Most így nem is netezhetek... Ha meglátna Cé, át akarna jönni, magyarázkodhatnék, hogy mitől puha, mitől van, hogy az ágyról csak az alvás jut eszembe, vagy belebonyolódnék, vagy a tököm tudja... De jó is annak, akinek dögunalom az élete!