Azannyát..!

Basszus, sikerült elaludnom. Hiába csörgött 4 db vekker. Negyed 9-kor nyitottam ki a szemem, amikor már épp orvos előtt kellett volna ülnöm. Telefonálás, kapkodás, vágta.
Ha ma azt mondják, gyógyszert kell szednem, magyarázkodhatok, hogy mennyire fegyelmezett napirend szerint élek...
A rendelő üres volt, csak bentről hallatszott ki néha kacarászás. A forrása is meglett hamar: Pé lépett ki, fülig vigyorral, kezében receptekkel.
Örültem neki, pláne, hogy fölajánlotta: megvár.
A doki beteg még, egy fiatal fószer ült a helyén. - Nyunyó! - indult be a kémia bennem azonnal, és rögvest jól éreztem magam.
Egy darabig nem is hallottam, miket beszél, csak ittam minden szavát.
- Hát, magának nem tudok mondani semmit, mindene jó tulajdonképpen - darálta a papírjaim nézve.
- Mégis mennyi? - kérdeztem, mert a novemberi szar után bennem rekedt a kíváncsiság.
- Sejtszám 660, 35-és fél %, a vírusa 200 ezer.
- Wow... - mondtam angolul az azannyát. Micsoda strapabíró parasztszervezetem van, hogy ennyi vírus mellett is szaporítani tudom a CD4 számomat.
Jó kedvem lett, elszállt a reggeli izgulás.
- Feküdjön fel, megnézem a hasát - intett álmaim pasija, de hiába gomboltam ki a gatyám, megállt a hasamnál.
- Dohányzik? - kérdezte a nyomkorászás után.
- Persze. Miből gondolta doktor úr? - esett ki a fejemből, hogy itt mindenkinek a "főorvos" cím dukál.
- A szagából. Dohányzás szaga van. Mennyit szív?
Itt nem illik hazudni, megmondtam neki. Amúgy is megnyugtatott, azt hittem, a cigi már a hasamon is látszik.
- Hát, csökkentse. Hány éves is? - matematikázott magában, életkorom hallva. - Az a helyzet, ha most leszokik is, 10 - 15 év, mire megszabadul minden hatásától... akkor számíthatna már rá, hogy nem a dohányzás miatt patkol el... ööö--- maga tudja.
- Akkor mondhatom úgy is, hogy arra a kis időre már nem érdemes? - fogalmaztam át tanácstalankodását.
- Na, ja! - derült fel, hogy leesett a tantusz nekem. A vírusával meg kezdjen valamit. Segíthet, ha nem stresszel. Stresszes munkahelye van?
- Az hát. Hiperagresszív kölkök, hülye szülők, ami a csövön kifér.
Kifele még kértem időpontot újabb vérvételre, csak aztán jutott eszembe, hogy már a múlt héten kaptam egyet.
Kint Pé vigyorogva várt. El akartam mondani neki hirtelen mindent, de leintett:
- Hallottam mindent, baromi hangos voltál. Merre is van itt a patika? - kérdezte, és csak akkor láttam, hogy a két recept még mindig a kezében kalimpál.
- Jé, te most kezded a gyógyszert? - esett le a végkövetkeztetés. - Most veszted el az ártatlanságod, gyógyszerileg? Na, gyere!
Elmentünk a jó messzi patikába, amit a főbejáratnál tudtam. Megvártam kint - kár lett volna a cigiért - de vigyorogva jött vissza.
- Nem is ide kell jönni, hanem eljöttünk mellette. De akkor már én is rágyújtok - döntött.
Nem sokat kellett bóklásznunk, egy kazánháznak tűnő vityillóra rá volt írva: "gyógyszertár". Beléptünk, kis lyuk az egész, alig fértünk el ketten. Tyúkól - spejz keveréke, a pici helyen föltornyozva egy dobozrakás. Kis ablak, rajta duma: "csöngessen hosszan". Ilyen helyeken árulhatták régen a szamizdatot, talán. Aki járt már gyógyszertárban, joggal érezheti, hogy ennél már nincs alább.