2010. január 8., péntek

Munkahelyi ártalom


Dzsasztinka nem bírja az időjárásváltozást, mert egy arcát talált hógolyó után úgy vágta hátba a céldobót, hogy az elterült a földön. Nem volt elég neki, újra ütni akart, de közéjük álltam. Félre akart lökni, megindult, mint egy tank, 84 kiló, de nem számolt a friss súlygyarapodásommal. Próbáltam békíteni: csitítottam, tereltem, beszéltem, és fogtam a grabancát, mert hogy hassak az értelemre 70-es IQ-nál?
Nem csillapodott, csak bőszítette, hogy nem hagyom. Ő most ölni akar, hagyjam már. Mert úgyis megöli a csicskagecit.
Be kellett érnie üvöltözéssel, de egyre csak gerjesztette magát. Ha hülye is, mégis tud szavakkal ölni: - Szájba baszom a dadogós kurva anyád, csicskagyerek! - ordított az ellenségre, és megtoldotta még: - Olyan csövesek vagytok, hogy a nagyapátok se tudjátok eltemetni, annyira nincs pénzetek!
Az "ellenség" anyja dadogós, szakmáját nem ismerem, az apja tényleg most halt meg, és tényleg nagyon szegények.
Mára a béke helyreállíthatatlanná vált.
Hazazavartam a dagadt disznaját. Ilyen kölköt úgy se lop el senki.
Előtte persze hazatelefonáltam, bár tudtam, hogy otthon heverészik az egész család.
100 kiló feletti mind, munkába egy se jár.
Anyuka tévézget, a nagylány szülöget, apuka - fiútestvér görbe utakon jár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése