2010. január 13., szerda

Esztékás monológ, magammal.


Bánhegyi most nincs. Nelli azt mondta, beteg. Akkor most ki mondja nekem, hogy "sohajt... megint sohajt..."?
A jelek szerint Nellinek egyedül kell csóválnia a fejét.
Most lett egy újabb, soron kívüli vírusmérésem, mert sokallták a 3/4 milliót. Így a nővérke megszurkált minden fakszni nélkül, a szósz csak akkor jön, ha meglesznek az eredmények.
Nov. 3-án voltam utoljára. Akkor CD4 talán 613, 31%, vírus 700-valahány ezer. Tippelhetnék, mennyi lesz most. De nem tippelek.
Az akkori CD4 és a százalék jó volt még... csak nem esik az akkorát 2 hónap alatt?!?(bízom benne).
Csak csupa reménykedés vagyok - bár nem szokott beválni.
Ha gáz van, az se gáz. Előbb - utóbb úgyis kemikáliákat kapok.
****
Most épp a Kivexát olvasom. Ott tartok, hogy "miért engedélyezték a Kivexa forgalomba hozatalát?"
A mellékhatások ismeretében ez jó kérdés...
Ezek a gyógyszerek, így, leírva a mellékhatásaikkal együtt, ijesztőbbek, mint maga a HIV.
Néhány, a biztatóbbak közül:
- hajhullás
- lipodystrophia
- esetleg halál
Jót nem is ígérnek?
Tudják motiválni az embert.
Gondolom, az emberek zöme problémamentesen szedi, haja is marad, csak esti horror helyett szolgálnak az ilyen leírásokkal.
Nyilván, ha a mellékhatások szerint hatna, akkor nem ehetné senki, mert kevés helyen engedélyezik az eutanáziát.
Elképzelhető, hogy 100 emberből 99 lenyeli gond nélkül.
Praktikusabb lenne azt írni, hogy itt van, vedd be, használd, és ha azt veszed észre, hogy meghalsz tőle, akkor irány a kórház.
Ritkán szedek orvosságot. Általában bekapom, aztán olvasom csak el a betegtájékoztatót. A fenének se hiányzik, hogy elvegyék a kedvem.
Bár egyszer nagyon megijedtem. Tamsudilt kaptam a prosztatám kisebbítésére, és pár napi szedéstől elmúlt a magömlésem.
Pedig miket meg nem tettem érte!
Aztán olvastam csak, hogy a Tamsudilnak lehet ilyen hülye mellékhatása.
Hozzá nem nyúltam utána.
(mármint a Tamsudilhoz).
A gyógyszerismertetők ijesztgetéseit elintézem általában azzal, hogy az csak mással fordulhat elő, velem nem. Ennek ellenére egy rakás gyógyszertől kiver a ragya, viszketek, fosok, talán a C vitamin az egyetlen, amit nyugodtan bekaphatok.
Állítólag a Kaletrától nem áll fel majd a farkam.
Akkor az kihúzva!
Az már maga a halál.
Odalenne a cégreklám, amire rajzottak a népek.
***
Elég sajátos szempontjaim vannak.
Nyakamon az öregedés. Osztok - szorzok: jó, ha még 7 évig el bírom sózni magam. Nem tudom, milyen lesz, ha már nem kamatyolok a kereslet - kínálat egyre nyíló ollója miatt, de egy biztos: unatkozni fogok.
Ha meg olyan helyzet állna elő, hogy most már soha többé nem dughatok - akkor nem lesz bennem semmi hajtóerő.
Úgy gondolom, hogy 7 évet akár gyógyszer nélkül is kibírok.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem akarok szedni semmit.
Akarok, és most.
Hogy most, amíg golyóéerett vagyok, ne legyek hiperfertőző.
Reális cél, nem?
De ha lelankad a farkam valamelyik vegyszertől, a kukába dobom.
Az össz gyógyszervariációt nekem nem 40 évre kell már beosztanom.
Egy barátom tippelt: szerinte a Kivexa-Viramun kombinációval kéne kezdenem. Kérdezte is: a májammal reméli, nincs gond?
De. Fehérmájú vagyok.
***
Régebben volt egy öregkoromra dédelgetett álmom.
Veszek valami rossz vityillót egy nógrádi kis faluban, szerzek belé egy kócos-kajla kiskutyát, és megtanítom beszélgetni.
Akkorra már nem lesz szempont, hogy akármelyik pasasom 20 perc alatt elérjen.
Tök mindegy, hova hozza a nyugdíjat a postás.
De a projekt kútba esett.
Fölnyitották a szemem: egy öreg hiv+ buzi a kutyát se érdekli.
Még nem találtam ki helyette semmit. Talán zebrán fogom átkísérgettetgetni magam, de ez még egyelőre kidolgozatlan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése