2010. január 29., péntek

Sárkánkijjó


Rossz szokásom, hogy bekapcsolom a tévét - hadd zörögjön - aztán ottfelejtem valamelyik csatornán. Nézem egy darabig, aztán csak a reklámok tolakodó zajára kapom föl a fejem.
Csak akkor vettem észre, mi is megy, amikor beállított Bé. Megállt a tévé előtt - hagyd, ez érdekes - és tátott szájjal hallgatta a chupacabras meséjét, ami tán ufó, vagy csak egy szimpla vérfarkas, mittudomén.
Nem hagytam: horoszkóptól, földönkívüliktől kivan a tököm.
Emlékszem, a rendszerváltás idején mekkora cécó volt körülöttük. Az átkosban nem lehetett ezekről a hókuszpókokról beszélni, mert nem passzoltak a materializmushoz. Ahogy megváltozott a világ, elöntött mindent, ami addig tilos volt. Kilószám kínálták a pinát az újságárusok, bögyösmacák kínáltak pásztorórákat pásztoroknak, ufó szállt le mindenütt, kártyát vetettek a Delta helyén, sorselemzők elemeztek sorsokat kávézaccból, a Mars együttállt a Vénusszal, és aszcendens akadt a skorpiónak.
A sógornőmnek - agykontrollozott is - lett egy ufója , a templomtorony fölött állt hetekig. Röstellte, hogy nem csinált semmi kunsztot, a falu másik felén le is szállt egy. Lehet, hogy a japán gomba okozhatta: takonyszerű valami volt, minden második házban tenyésztgették. Meg kellett inni, bármilyen undorító is: fölszaggatta a köhögést, megállította a hasmenést, a szorulást elindította, kinek - kinek igény szerint.
Nem hittem ezekben. Nekem elég volt nagyanyám sárkánkijjója, amiről sokszor mesélt.
Kijártak Essőre - távoli fundus, jó fődek vótak. Messze vót, nem győztek vóna ölég hajnalbe keeni, akkó sä értek vóna oda. Kinn aluttak hát. Csak úgy, a szekér ódalában, kotortak maguk alá ägy kis szénát. Fétek erőst a sárkánkijjótú: éccakánkint járt. Az asszonyok mäg az eladólyányok sä hortak bugyit - látni sä látott ägyikük sä olyat. Oszt hát, aszongyák, a sárkánkijjó bäfurakszott a szoknya alá, hogy hova is, azt nekäm nem mondhatta mäg. Tejje köllött előcsalogatni, más nem köllött neki, oszt ha nem gyütt elő, mägrontotta a testit annak, akibe belemänt. Eefonnyasztotta üket, vagy rágta a belsejit, csunya munkát csinát. Ű nem látott olyat, csak äccő äggyet, de az is szäräncsére csak vipära vót. Az ägyik béräst marta mäg, de kivágták a combját körösztbe, hogy kivéräzzän, oszt bäásták a fődbe, hogy nä dagaggyon. Nem is lätt a Czobor doktornak sämmi dóga vele, mikó ägy hét múva hazagyüttek. De fét a sárkánkijjótú azúta is, borzasztó lätt vóna, hogy ägy tányér tejjee a szoknyája alatt... Oszt ugye, vagy kigyütt vóna, vagy sä, nem tudhatni.
Az egerektű is tartott, azok is ägykettőre bäszalattak a szoknya alá, oszt föl a lábon. Az egérrű mindänki tutta, hogy szeret lukba bújni. Mi szót vóna az ura, ha ott egeret talál? De szerette is mindän asszony a macskát, mäg szeretik üket azúta is. De attú csak visítozni köll, a sárkánkijjónak mäg piros a szäme, tán szárnya is van, nem nagy, csak valami olyasmi, mind ami a bőrégérnek is van. A bőregér sä ägyänäs: éjjee jár, csikorog, mägkapaszkodik a lányok hajába, az asszonyokéba nem tud, a kendő miatt. De az ellen lähet védekäzni, csak ki kő äggyet szögezni az istállóajtó fölé, akkó sä hajba nem kapaszkodik ott, sä nem feji véräsre a kecskét. Mäg a tehenet sä. Borzasztójan köllött ezäkre a jószágokra vigyázni, sose tudhatta az embär.
Az ämbärekke se lähetätt biztos sosä. A szomszéd faluba beszétek äggy asszont. Éccakára átváltozott ló képibe, oszt megdögönyözött äggy ämbärt, räggee alig tudott az ágybú kikeeni. Ugyanúgy lätt másik este is. Oszt akkó eehatározták, hogy mäglesik. Gyütt is a ló, kantárt vetättek rá, oszt mägpatkóták, de kukuríkót a kakas, a ló mäg eemänt. Hát, räggeere mägtaláták az asszont, nagybetegän, ki sä bírt az ágybú gyünni, kezin-lábán patkó vót. Boszorkán vót. Így monták neki, de ezt nem nagyon hiszi maga sä, szärinte csak babonaság. Mer rättentő tudatlanok a népek, kitanának bármit.

(ä= zárt rövid é-nek olvasandó)

2 megjegyzés:

  1. Ha egy ilyen sárkánkijjó az én szoknyám alá csusszanna, ugyan nem keresgélném a tejespalackot... :)

    VálaszTörlés