Feszült vagyok.
Holnap megyek Lászlózni, a fene se tudja, mit mondanak majd.
nem a következmények izgatnak, hanem csak a kimondás pillanata. Gőzöm sincs, mik lettek a friss eredményeim. Kaparós sorsjegy, a szar se tudja, mi bukkan elő.
Rájöttem, a suliból eztán se tudok eredményekért telefonálni, a sarkamban van mindig valaki. Vagy ölik egymást, és eszembe se jut közben, hogy én is vagyok.
Ki kell valami B megoldást dolgoznom.
A lányom írt reggel.
Miatta is csupa feszültség vagyok.
Két héten belül meglesz a baba.
A lányom lánya. Az unoka szó nehezen ugrik be.
Érdekes, magamban Lilinek nevezem, a fene se tudja miért. Pedig nem az lesz a neve.
Csak semmi baj ne legyen.
Szorongok.
Fáradt vagyok.
Vagy aggkori végelgyengülés, vagy a HIV miatt van, vagy a napsütés hiánya.
Dög fáradtan jövök munkából minden nap haza.
Pedig a legstupidabb kölök kedd óta kerüli az iskolát, nem volt még vérengzés se a héten, csak apró malőrök hegyén-hátán sorozata.
Tegnap ügyeltem, kedden csoportoztam, hétfőn semmi, vasárnap tréning, szombaton ügyelet, a tököm is tele vele. Kellene két kövér szabadnap, láblógatás, nihil, csillagközi űr.
Hiénák, oroszlánok, bocik a Spektrumon.
Magány, egyedüllét, ne szóljon hozzám senki.
Ne kelljen senkire figyelni.
Önzeni akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése