Az ördög tudja, mi bújt ma belém.
Vagy az esős idő tette, vagy csak a magamra erőltetett szextilalom közeli vége, de átmenetileg meginogtam.
Miután megettem a házi disznótoros vacsorám, bekészítettem az esti híradó mellé a kávét, hamutartót, a fogyókúrás sárgarépám, és egy kis sós mogyorót (ha bírná az epém, hagymát is ehetnék, annyira nem csókolózom mostanság senkivel).
A totális kényelemhez számítógép be, gayromeora fel - akad néhány virtuális ismerős, akivel többnyire semmitmondó üzeneteket váltok.
Most viszont S. írt. Szemrevaló, tüchtig kis pasas, ránézésre nem is látszik rajta kurva múltja. Egyszer találkoztam már vele, de akkor nem akart semmi szexet, csak mint szintén hiv+ váltam érdekessé számára.
Most viszont hármasozni akart: feltette a szokásos undorító kérdést, hogy van-e másik nagyfaszú haverom, mert azt akarja, hogy ketten rendezzük le. Nem küldtem el a picsába - nem olyan idők járják - hanem kitértem csak: pillanatnyilag egy sincs a spejzben, de nyugodjon meg, ellátom kettő helyett is.
Nem nyugodott bele - ivott talán? -, hanem tovább szervezkedett. Írt is egy fickó (magas, csontos, nem szép, de érdekes), 1-2 üzenet után kiderült, szívesebben lenne velem kettesben, ha benne lennék.
Ez nekem is vonzóbb lehetőségnek tűnt: igent mondtam. S. nem írt, kevésnek talált egyedül, én se gyapáltam magam érte.
A csontos fickó viszont izgatott.
Aztán jöttek a fölösleges körök.
Hogy mikor érek rá.
Most jó-e nekem.
Hogy biztosan ketten leszünk-e.
Hogy ajtót nyitok-e meztelenül, álló fasszal.
Hogy kanos vagyok-e.
Hogy hogyan nyalom ki.
Pedig előtte megkérdeztem, kér-e címet, de arra a választ kikerülte.
A kérdései sem kérdések voltak, hanem öngerjesztés? időhúzás? tanácstalanság?
Nem tudhatom.
Azt még megírtam, hogy a bejárati ajtómnál hideg van, meztelenül ott fáznék, álló fasszal már rég szórakoztattam a körfolyosót, de azt már nem árultam el neki, hogy nem, már nem vagyok kanos, inkább terhemre van, mint izgat, tele a tököm a kérdéseivel, nem várom meg, amíg jön a detényleghánycenti, a sokgecidvan, a hovaszereccélvezni, az ugyeórákigbírod.
Inkább répát rágcsálok, kattintgatok békén a csatornák között, jobb a nyugi, jobb a csönd, mint egy hülye itt a nyakamon.
Elköszöntem tőle illendőn - alibinek jó a "látom, tartasz egy hiv+ pasastól", és mielőtt válaszolt volna, kiléptem gyorsan a romeóról.
Úgy elszoktam már attól, hogy potyára bosszantsanak.
Így viszont roppant elégedett vagyok.
Azt hiszem, eleget fogyókúráztam a répával a disznótoros óta. Megnézem, akad-e még a hűtőben a tegnapi mákosból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése