2010. január 29., péntek

Bezzeg


Igazán szeretem ablakon át nézni, amint a tél beborítja az utcát. A hóesés esztétikuma azonban lemondással is jár: eM, az egyik kedvenc szeretőm ilyenkor kivonódik a forgalomból.
Öles termetű, szép férfi, felkapná a zsákot, mint a pillét. Párkapcsolatban él, de hál istennek nem hagyja békén a tesztoszteron.
Műszak végén portyára indul a városban, hogy leszakítsa a leszakíthatót. Párja már dolgozik ekkorra, nem tűnik fel neki, ha más kikötőbe hajózik.
Korán szokott jönni, reggel végez a munkahelyén.
Ha leesik a hó, ugrik minden. Olyankor bérlapátol valamerre, elszólítja a kötelesség.
Tegnap csak a szakadó havat csodálhattam, de mára szép nap virradt. Tiszta járdák, nincs lapátolnivaló.
Érdekes.
Ha helyettesítenem kell valamelyik kollégám, vagy értekezlet van, rendre elalszom. Csöröghet akárhány óra - meg se hallom, vagy álmodok hozzá valami passzolót. A reggeli randit tudva viszont már 6-kor magától kipattant a szemem. Végighallgattam az összes ébresztőórát, hogy valóban csörögnek-e, kávét főztem, megtudtam mára mindent a világról.
Most gondolkodhatok, hogy tudnám ezt a motiváltságot átültetni a hétköznapokra? Nincs jobb ötletem, szereznem kell minden reggelre egy hóhányót.
Csak ne essen sokat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése