Napi edzés

Olyan igazi sztrájkos hangulat lengte be ma is a sulit. A kollégáim jó része a paneljában ragadt, a kölkök nagy része otthon szimpatizált a BKV-vel. Amúgy gyalog szoktak járni - 600 méternyire laknak - de ilyenkor egynek se jár a villamos.
Negyedgőzzel üzemeltünk mind: aki be tudott jönni, beült valahova gyerekfelügyelni.
Szívesen lógtam volna magam is, de napi 1 hiányzótól nem sikerült többet elérnem, bárhogy is erőlködtem.
Mondhatnám: szeretnek, azért nem tudnak nélkülözni - de ehhez stupidnak kéne lennem. Szerintem rájöttek, hogy lógni akarok, és kitolásból akaszkodtak rám mind.
Máriónak naphosszat levegőben állt az ökle. Kereste az igazságot, torolt mindent. Ha vihogtak a lányok: ütött, mert csak rajta vihoghattak. Ha várni kellett a sorára, ütött, mert miért állnak elé. Ha lekapcsolták a villanyt: ütött, ha felkapcsolták: vert. Mentem a sarkában, mint az árnyék, a tököm is tele volt már vele.
Ebéd után lazíthattam végre. A péntek az jó, az iskolapszichológus gyötrődik velük egy órát. Nehéz velük - mondja - a többiekkel haladok, de velük még mindig csak relaxálás van.
Ma az se jött össze neki.
Márió felpörgött: fülig ért a szája, ugrált, játszani akart, olyannal, aki épp nem. - Hagyd már békén, te bolond! - kiabált rá az egyik lány. Ökle erre a levegőbe, űzőbe vette, hogy hátbaveri, de a lány öccse lekevert neki egy maflást.
- Megöllek - ordította, de sikerült elkapnom röptében.
- Eresszen!! - rángatta csuklóját - Úgyis megölöm a gecit!
- Azért fogom a kezed, hogy ne bántsd. Kár rángatnod, nem eresztem el. Ha rángatod, neked fáj. Gyere velem, telefonálunk. Megmondom anyunak, vigyen haza, mert itt csak felhúzod magad.
- Eresszen! nem megyek! megölöm! - ordibált, és szabad kezével ujjaim fejtegette a csuklójáról, fölöslegeseket rúgva az ellenség felé.
Kollégám tárcsázott - fél kézzel nem ment. - Agresszív megint, ugye? - kérdezte a nagymama. Küldöm a lányom.
Nem vittem a többiek közé, hogy ne spanolja magát. Kimentünk a suli elé gyíkot nézni - télen nem sok akad belőle - ott vártam az anyját.
- Ide figyelj, kisfiam! Ha téged valamelyik lány piszkál, rúgd hasba, ne hagyd magad! De úgy ám, hogy megemlegesse! Már elegem van, hogy mindig téged rángatnak! Miért nem azokat viteti haza? - nézett rám mérgesen.
- Őket le tudom csitítani, Máriót nem. Ha nem látja őket, lenyugszik. Neki jó, ha hazaviszi.
- Komplett pszichopata - súgta a kollégám - sose láttam még így megvadulni.
Nem tudom, hogy ez pszichológusi szakvélemény volt-e tőle, vagy csak a megrökönyödés hangja - de lett egy nyugodt műszakom... Mások ma már nem akarták megölni egymást.