2010. február 28., vasárnap

Azzal főzünk, ami...

Még múltkoriban felfedeztem, hogy a sajtpuffancsba tök hülyeség divatozni a mascarpone-val: egy Camping krémsajt tökéletesen megfelelt a célnak.
Megmaradt egy sajt - nem vagyok kukába dobós - és rámjött a kísérletezős kedv.
Kevertem, kavartam, csupa pancs lett minden. Amikor kiszedtem a sütőből, gyönyörű volt, de nem nyúlhattam hozzá, mert rohannom kellett.
Éjféltájt jöttem csak haza. Még a kabátot se raktam le, csak belevágtam a kést. Meglepett az íze: szokatlan volt, és jó. Elhatároztam, hogy letesztelem ma.
Háromfélét sütöttem: egy tepsi almást - utálom, de ez ízlett -, egy narancsos-túróst, az már bevált, meg ezt a Camping sajtost. Na, az utóbbit dörzsölték be legelőször, átment a vizsgán.
Anyám is úgy sütött régen, hogy kinyitotta a kredencajtót, megnézte, mije van, aztán összeütött valamit. Egyszerű, követhető, és megelőzzük a molyokat is.
Gondoltam, kikeverek egy krémszerű valamit, teszek hozzá gyümölcsöt a fagyasztóból, hadd kopjon, nyakamon a tavasz, lesz majd friss helyette. Találtam epret - el is felejtettem, hogy van - dunsztom se volt, mi lesz vele, ha sütöm.
Na,akkor a recept, robotgéppel percek alatt kész.
Az alap sima linzertészta (liszt-cukor-zsiradék-tojás-sütőpor-tejföl).
Ezzel béleltem ki egy kerek tepsit.
Megszórtam grízzel, rádobáltam a fagyott epreket,
és nyakonöntöttem a mismanccal,
ami 1 nagypoharas tejfölből,
1 Camping sajtból állt.
Hozzákevertem először cukrot,
aztán 3 tojássárgáját,
1 epres pudingport,
3 kanál grízt.
Fölvertem a tojáshabot, beleforgattam.
Szépen belepte az epreket. 180 fokon sütöttem, jó 40-50 percet - de ha valaha sütök még ilyet, kisebb hőfokon és tovább sütöm, mert a közepe nem lett tökéletes.
Érdekesség, hogy a sós sajtkrém az édes hozzávalók közt úgy kidobta az eper ízét, hogy csak na.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése