Még valamikor tavaly ősszel történt, hogy az egyik jó ismerősöm számára kiderült, hogy HIV fertőzött lett. Nem volt friss: saccolása szerint már akár másfél éve is lehetett pozitív az utolsó negatív tesztje és vérvételi eredményei alapján.
Osztott-szorzott-gondolkozott, és szólt azoknak, akik akár el is kaphatták tőle abban a nemtudott időszakban.
Mesélte, az egyik srác nagyon szomorú lett, látta rajta, hogy fél. Biztatta, elmegy vele akár tesztre, ha egyedül nem mer, hisz voltak együtt jó párszor, és a bareback nem egy garancia arra, hogy megúszta.
A napokban eszembe jutott a dolog, és rákérdeztem, depizik-e még az az expartnere. Nem tudtam, ki ő, nem is kérdeztem, név nélkül is informatív a dolog. Hát, igen, elment tesztre az a bizonyos (itt egy általam ismert nevet mondott, talán elfelejthette, hogy addig csak név nélkül emlegette), és pozitív lett szegény. Bántja a dolog, hisz felelősnek érzi magát, próbálna neki segíteni, de nem nagyon hagyja, szerinte haragszik rá.
Nem mondhattam, hogy semmi oka haragudni, hisz az illető 7-8 éve pozitív. Tartanom kellett a számat.
- Szegény - színleltem részvétet - és friss, vagy régi fertőzött?
- Friss biztos, mert azt mondta, a májusi tesztje még negatív volt. Tőlem kaphatta. Bánt - mondta, és láttam, szarul érzi magát.
Valahogy lenyeltem a hazudóskurvaanyját.
Na, jó, elismerem, nehéz lenne ilyenkor azt mondani, hogy "ó, én már veterán vagyok, velem nyílt a László kórház, én már akkor is évek óta pozitív voltam, amikor a seggedbe élveztem párszor" - de miért akasztja rá a "te fertőztél meg!" súlyát???
Nem tudom, sikerült-e jól alakítanom a nemtudomkát, de elköszöntem gyorsan:
- Ne bántson... Te se tudtad, ő se védekezett. Az járhat így, aki barebackba viszi a farkát-valagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése