2010. február 1., hétfő

Átok hétfő

Jól számítottam: a hétvégén esett öles hótól megvadultak a kölkök. Amikor beléptem, Dzsuleetta közölte: -Szánkózni megyünk! - Majd azonnal ráparancsolt a többire:
- Nem tanulunk! Pofán baszom, aki beszól!
- De jó, hogy szóltál, Dzsueletta. Felírom ezt a szót is. Ha jön apukád szülőire, átadom a listát, hogy milyen szavakat kell kerülnöd.
- Amúgy meg sok a leckénk, tanulnotok kell. Addig semmi szánkó. Ha kész, majd beszélhetünk.
- Ilyen geci egy tanárt!! - ordított rám Dzsasztin, és öklével belebokszolt mérgesen a lambériába. - Nem magának mondtam! - ordított még nagyobbat társai "hülye vagy, kussoljál már be, mert nem megyünk sehova" szövegének hatására.
Tanultak, mint az őrült (könnyű alakítás). Alkudoztak néha, hogy sok a 3 versszak, elég a fele, a matekon keresztbe állt a szemük, de ledarálták 40 perc alatt, amin máskor másfél órát nyáladzanak.
Már a kapuban hátast ugrottak a hóba, megvesztek teljesen. Dzsasztin magára fújt fél flakon dezodort - a kabátjára is szórt bőven - mert hódítani akart.
- Megkúrom Nikolettát! - nézett maga elé elszántan, de - szerencsémre - nem jött szánkózni a lány.
Talán 10 perc se kellett, kint voltunk a dombon. Tele volt már gyerekkel: két kollégám is kihozta a csoportját. Magunk között voltunk: minden jóérzésű pesti messzire került, a mocsok beszédet hallva.
- Jaj, picsán rúgott! Meg leszel mondva! Geci köcsög! - ordibáltak, de aztán a dombról le - dombra fel kiszedte a szuszt belőlük.
Csak egy órácskát voltunk kint. Kevesellték, ezért hazafelé egymással kötekedtek.
- Azt mondta nekem, hogy ku... anyád, tudja, úgy csunyán, hogy, kurva - mutatott Csatarára Dzsueletta.
- Ne hazudgáljál, mert te kezdted, én csak visszamondtam!
- Állj! Melyiktek kezdte az anyázást?
- Ő! Ő! - mutattak kölcsönösen egymásra.
- Méghogy én??? Geci köcsög kurva, ezért most kapsz! - ugrott rá Dzsuleeta Csatarára, és egymás hajába markolva a földön visítoztak. Dzsasztin közéjük ugrott - vagy az ereje, vagy a szaga hatott, de szétváltak. Csupa hó volt mindkettő, de peckesen lépkedtek, mint a páva.
- Megkapod még egyszer, hazafelé! - szólt vissza Dzsueletta, a haját igazgatva. - Te retkes!
Olaj volt a tűzre, újra egymás hajának ugrottak, de most rúgtak is. Egyik se eresztette a másikat, de valahogy nagy nehezen szétválasztódtak.
- Nem fáj a hajhúzás? - kérdeztem Csatarát, aki frizuráját rendezgette diadalittasan.
- Egy cseppet se! Bennem ilyenkor olyan erő van, hogy kicsit se fáj. Nekimenjek újra? - kérdezte szolgálatkészen. - A szemét is kikaparom!
- Hö-hö-hö..! A hajam se tudtad meghúzni, nem is éreztem, kicsit se fájt! - replikázott Dzsueletta - de behívatom apámat meg anyámat, és megnézheted magad!
Remélem, tényleg behívatja. Holnap szülői. Nem igen szoktak járni - legalábbis eddig az volt a gyakorlat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése