Krimi

Lehet, hogy a szirénákra ébredtem, vagy ki tudja. Szöszöltem, tettem-vettem, eltelt talán 2 óra is, mire kinyitottam az ablakot. Amikor már kiszellőzöttnek találtam a cigiszagú levegőt, az ablakhoz léptem, hogy becsukjam.
Akkor vettem észre.
A közeli ház előtt emberek álltak, két tűzoltó autó, egy mentő, az erkélyeken emberek, a járdán tűzoltók. Egy pontra néztek mind.
Tűz volt talán?
Az erkélyen, ahova mindenki nézett, egy nénike álldogált. A kabátját fázósan húzta össze magán, az erkély alatt felfújt légpárna.
Szegény... nála lehetett valami?
Fáztam, be kellett csuknom az ablakot. Vannak ott segíteni elegen, kár tovább moziznom.
Leugrottam cigiért jó félóra múlva.
Még mindig ott álltak az emberek, autók.
Visszatértemkor is.
- Tűz volt? - kérdeztem egy suhanctól, aki a sarokról figyelte a fejleményeket.
- Dehogy. A néni akar ugrani az elsőről - mondta, orrával a célra bökve. - De nem nagyon meri - vigyorgott nem túl empatikusan.
Suicid néni továbbra is békén álldogált. Rég kint lehetett, átfázhatott a hideg reggelen, mert belépett a lakásába egy takaróért. Visszatért, és a derekára tekerte.
Lentről sokan nézték, volt, aki fényképezett.
Az alátelepített matraccal az esélyét is elvették, hogy bármi baja essen: embermagas, széles légpárna, ebben a korban nem tud akkorát ugorni helyből, hogy túlrepüljön rajta.
Mégis várt, békén. Ha nem ad helyzetjelentést a suhanc, ki nem találtam volna, hogy ott valaki nagy ugrásra készül.
Szegény mamika. Biztos, nem simán az életét unta el, hisz pár másodperc lenne a korláton átmásznia.
De várt.
Megvárta, míg felfedezik, megvárta, míg kiszáll a teljes puccparádé.
Megvárta türelmesen, míg felfújják a matracot.
És várt még most is.
Talán, hogy egyre többen lássák.
Talán, ha mindenki menne a dolgára, el is unná a dolgot.
Az utcában csend volt, lezárták, nem járt autó.
Újabb tűzoltóautó érkezett. Az emelőkosarát a néni üres erkélyének irányozták, és beugrott róla két kommandós. Berohantak, ordítottak, kirohantak, levegőért kapkodtak.
Talán kinyitotta a nénike a gázt? Házat akar robbantani?
Vagy könnygáz?
Az egyik fuldokló felordított: - Vigyázz!!! - elugrottak, csak a nénike támadó-csapó mozdulata látszott.
Berohantak újra, még ketten utánuk ugrottak.
Dulakodás zaja, aztán csönd.
Nemsokára két kommandós közt megjelent a néni. Nem akart menni, térden húzatta magát. Megálltak, vártak. Talán, hogy hasson az injekció? Csak telenyomhatták a mamát.
Kis gurítható székre ültették, és a mentő felé tolták.
Milyen békén üldögél - néztem.
Csak aztán láttam, hogy a teste alatt van a hátrabilincselt keze.
Faarcán semmi se látszott. Nem sírt, nem ordítozott, csak meredt maga elé.
A matracot leeresztették,, emelőkosarat vissza, utcai bámészkodók visszamentek lakásukba, helyreállt a hétköznap.
Már az autók is járnak.