2010. január 1., péntek

Notropil


- Buék, anyu!
- Neked is fiam... jaj, úgy recseg ez a telefon. Olyan mérges voltam, fiam... itt felejtetted a karácsonyi ajándékod.
- Dehogy. Ide se adta.
- Nem adtam??? Mert annyit beszélsz, kivertél mindent a fejemből. Sicc innen, sicc, sicc - gardírozta a macskáit.
- Meg se szólaltam. 20 percig a bejglit kereste, 40 percig meg csak mondta a magáét. El kéne mennie a dokihoz. Van a felejtés ellen gyógyszer.
- Nem értem, mit mondasz, fiam... recseg ez a rohadt telefon, te meg úgy ordítasz.
- Dokihoz, gyógyszer, muszáj.
- Ezért hívtál, hogy baszogass? Jaj, le köll, hogy tegyelek, mert forr a gázon a...
****************************
- Boldog új évet!
- Buék neked is. Csakhogy méltóztatsz már telefonálni végre - morgolódott a tesóm. - Nekem boldog lesz, mert nyugdíjba megyek végre.
- Tényleg, te most leszel 60. Na még ilyet. Hallom, új munkahelyed van.
- Dehogy új... Itt vagyok már 11 éve. Csak mindig más a cég neve. Képzelheted ezt a sok istenfasza majmot. Mind ugrál egy darabig, aztán elzavarják üket a picsába. Tele már tököm velük. Hogy vagy?
- Elvagyok. Itthon spórolok, nem járok sehova se.
- Hát, ne is most szokj a kocsmára. Drága lett minden. De engem nem érdekel, én eztán is megiszom a boromat. Most mondták, hogy a fehér borban micsoda izék vannak, szóval jó az egészségre, influenza ellen is, már napi 2 deci is mennyit tesz. Meg is ittam mindjárt egy literrel. Én nem akarok lipántos lenni.
- Az előbb beszéltem anyuval. Borzasztó, hogy leépült már.
- Neked még csak-csak, de énrám marad a muter az összes baromságával. Engem baszogat mindennel. Hun a gáz, hun a víz, egy rohadt cserép a tetőn, mindig akad valami nála. A hideg szaladgál már a hátamon, ha telefonál valamiért. Május úta beteg az epéjivel, de az Istennek el nem tudom vinni a doktornőhöz. Sivalkodik, meg cirkuszol, csak a patikában vett szarokkal kúrálja magát, engem meg elfut a méreg, hogy az istenfasza már a sok hülye vínasszonyba meg a muterba is, nem hiányzik ez már nekem. Le se ülök nála a kibaszott macskái miatt, egy pohár vizet meg nem iszok nála, óbégat, hogy az unokái elkerülik, de a vőm is megmondta, hogy oda be nem teszi a lábát, mert még elkap valamit, ű, vagy akár a gyerek.
- Hát, az is lehet, hogy a macskáktól kapott el valamit anyám, attól beteg már fél éve.
- Nemtom, de nekem már elegem van. Aztán még megszólják az embert, hogy nem törődik vele. De hiába beszéltem a doktornővel is. Elvinni nem hagyja magát, ha meg a doktornőt viszem ki, kipucoltatja a KÖJÁLlal az egész kócerájt.
- Képzeld, még egy hónap, és nagypapa leszek.
- Te még nem tudod, milyen az, csak a szád jár... majd ha már 3 is lesz, mint nekem! A legidősebb már olyan magas, mint én. A pincébe is lejár velem, de az istennek se akarja megszeretni a bort. Elfajzik ez a mai korosztály.

3 megjegyzés:

  1. Szép magyar népszokás a panaszkodás... De tökjó cicákat rajzoltál!

    VálaszTörlés
  2. Elfelejtettem realizálni a macskákat. A dec.27-i bejegyzéshez rakott kép jobban közelít az igazsághoz. Ezek tehát idealizált állatok, hisz mindegyiknek két füle, két szeme, egy feje van, és még azt is tudják, merre van a gravitáció.

    VálaszTörlés
  3. A dec. 27-i kép engem az Indiában honos zebu tehenekre emlékeztet :-)

    VálaszTörlés