2010. február 16., kedd

Izgulok

Reggel SMS-t küldött a lányom: "szülök".
Nem tudom, mi ilyenkor a teendő: otthonról küldte? a szülőágyról? az autóból?
Nem válaszoltam semmit rá, bementem a kórházba.
Ott küldözgettek ide-oda, megtaláltam a szülőszobát.
Álldogáltam egy darabig - izguló idegenek, egy mindenórás nő, jövés-menés.
Jöhetne valaki, hogy megkérdezzem, mi van?
Leültem.
Szinte azonnal kétségeim támadtak: ide hozták-e, vagy máshova?
Vártam, jó sokat.
Dohányoztam is, úgy szokás.
Kisbabákat hoztak - vittek, az egyiken még a magzatmáz is látszott.
Igazi nagyüzem.
Ment az idő, lassan indulnom kéne. Küldtem egy SMS-t - hívni nem mertem - majd elolvassa, ha sor kerül rá.
Szinte azonnal megjelent a vőm, kék nejlonnal a lábán.
- Gyere be, vegyél föl te is ilyen mamuszt! - mutatott a kosárra.
A lányom jókedvű, de a hasát fogja.
- Vannak már fájásaid? Vagy már otthon voltak?
- Már 3 percesek! - mondta büszkén.
- Nekem folyamatosan - mondta a vőm, és csak most láttam, milyen sápadt.
- Megnéztek, 4 ujjnyira kinyílt már a méhszáj. Megrepesztették a magzatburkot, már folyik a magzatvíz. Az a tócsa ott belőlem folyt - mutatott a padlón lévő csöppekre. - Járkálnom kell. 4-re meglesz az unokád.
Na.
Akkor most várok.

3 megjegyzés:

  1. Uh, még én is elkezdtem izgulni egy kicsit, pedig nem is nekem kell szülnöm. Drukkolok, hogy könnyű legyen és gyors (már, amennyire lehet).

    VálaszTörlés
  2. Jókor és jól drukkoltál, mert könnyű volt, és gyors:)

    VálaszTörlés