2010. augusztus 25., szerda

Csacsacsa

A mai tréningen egy rövidke táncfilmet vetített az előadó. Temperamentumos latin tánc, tán csacsacsa, vagy valami vad rumba, bambultam a zenén, és csak egy idő után vettem észre a mankót. A lánynak mindene megvolt, pörgött - forgott - ringott, a fickó is fantasztikusan mozgott. Fel se tűnt, hogy egy lába hiányzott, a koreográfia zseniális, a kivitelezés profi, belekomponálták eleve a mankót.
A kollégáim a zenére fölpezsdültek, aztán megdöbbentek, fölfedezve a láb hűlt helyét, az arcukon zavarodottság, aztán valami más. Rövidke film volt, hatott.
Érdekes visszajelzéseik voltak. Ha zsűrizniük kéne, vagy osztályozni, ötöst adna mind, de volt, akinél ez az ötös nem olyan szintű. Hanem alacsonyabb. Igaz, hibát nem találtak, de nem annyi láb volt, mint a szokásos. De azért motiválnának, menne az ötös. Rákontráztak mások: ha ez két lábbal ötös, egyre mehetne hatos, Egy lábbal szarabb, micsoda egyensúlyérzék, micsoda ritmus, ki se billent, egy percre se, és a lánynak is mennyivel több dolga volt.
Gy. bátortalanul nyújtogatta a kezét, és bevallotta: tanácstalan. Szerinte egy egylábúnak az rossz, ha kiállítják a színpadra, mindenki láthatja a nyomorúságát, tán jobb lehetne neki, ha maradhatna hátul, elbújhatna, neki se jó, de aki látja, zavarban van, annak se jó. (Nem is tudom, észrevette-e, hogy az ipse táncolt.)
I. azt mondta, ő tényleg nagyon toleráns, úgy sajnálja szegényt, nagyon nehéz lehet neki tényleg, de be kell vallani: az egy láb nem esztétikus. Az egy kéz se, hiába játsszuk el, hogy nem vesszük észre, dehogynem, látjuk.
Nagy vita lett, és nagy pillanat. Itt volt a helyzet tisztán, most mondhattam volna: hiv+ vagyok. Nem akarok hátsó sorba bújni, azt se gondolom, hogy nem vagyok esztétikus. Itt kellett volna, itt és most, úttörőnek lenni, de nem lettem, gyáva voltam, vagy praktikus. Utóbbi vigasz, előző igaz. Fosós vagyok, tétlenséggel igazolom, amit nem akarok.

2 megjegyzés:

  1. Jó, hogy ezek az emberek tanítanak roma gyerekeket...

    VálaszTörlés
  2. Minden rosszban van valami jó. Majd mindenki azt hiszi mgáról, hogy ő aztán baszottul toleráns. Aztán jön egy pillanat, amikor ráeszmél, hogy nem is. Fölismeri, kimondja, és elindul ezzel valamerre.
    Talán kell is néha katalizátor, hogy elinduljon ez a felismerés.
    Jó emberek mindketten, tudom. Csak most meglátták egy határukat.

    Nekem is van határom, tudom.

    VálaszTörlés