2010. augusztus 22., vasárnap

Hard ver

Nézem a világot, keresem a párhuzamot.
Ahogy anyám macskái belepnek és összemacskáznak érinthetetlenné mindent - attól félek, én ugyanezt a HIV-vel megcsinálom.
Ha meghalok egyszer, kihordják talán innen az összes hóbelevancot.
Kukába teszik, vagy elégetik.
Hozzáérhettem, nem akarja érinteni más, talán fertőz, talán viszolyogtató.
Nincs is értelme őrizgetnem semmit.
Gyűjtenem sem, használat után minden eldobandó.
Ez persze csak félelem, nem bizonyosság, reális-e - nem tudható.
De félek, hogy érinthetetlenné válok.
Megérinthetetlenné.
Arra vágyom, hogy érintsenek, hogy ölelést kapjak, hogy bújjanak hozzám.
A szex most, pőrén, magában kiábrándító.
A genitáliák összeérintéséből volt már elég.
Nem, nem untam rá, de másként kell már.
Engem akarjanak, ne csak a faszom.
Ha még egyszer megkérdi valaki, hogy van-e másik nagyfaszú haverom: pofánbaszom, vagy elzavarom.

5 megjegyzés:

  1. Inkább nem vitatkozom azzal, hogy rühes macskához hasonlítottad magad - tudomásul veszem az érzésed.
    Helyette küldök egy ölelést.

    VálaszTörlés
  2. Ez az érinthetetlenség valamilyen konkrét élményből táplálkozik? Mert én azt gondolom (vagy szeretném gondolni), hogy általam ismert barátaid nem így állnak hozzád. Csak fontos, hogy tudd megosztani az érzéseidet és segítséget kérni, ha szükséged van rá/rájuk/ránk.

    Ölelés helyett/mellett egy forró (vagy jeges) csoki valamikor jövő héten?

    VálaszTörlés
  3. Tök jó, hogy az ember egyes és kettes számú angyalokkal van körülvéve:)
    (A számok nem sorrendiséget, csak számbavételt jeleznek.)

    VálaszTörlés
  4. Hm... angyalnak sem hívtak még :-)

    VálaszTörlés