Anyám ránézésre teljesen jó állapotban volt. Mesélt valamit: nézte a tévét - zörögtek kint a macskák - kiment - bejött, logikailag tiszta. Ismerős történet, bejárt helyszínek, napi rutin. Azt hittem, kifogtam nála egy jó pillanatot.
Aztán a gázbojlert kezdte szidni.
- Az vót a jó, amelyik villannyaa mänt, de ez a gázos csak a méräg nekäm, fijam. Nem akartam, de az apátok ezt rakatta fő. Nekäd ugyan nem apád, mert tä még az első uramtú vagy. Ez a második, ez rakatta fő.
- Anyu, magának csak egy férje volt. Meghalt 1986-ban. 24 éve már. Nincs másik, azóta se.
- Nincs? Hát akkó ez ki? - és tesómra célzott. - BB. Hát ez nem az uram?
- Nem anyu, BB a fia.
- Télleg? De érdekäs - és jól láthatóan elgondolkozott. Érdekesnek találhatta, mert tovább kérdezett.
- Oszt hogy-hogy a fijam nekäm? Nem értäm, fijam.
- Egyszerű: maga szülte 1950-ben. Úgy lett a fia.
- Oszt akkó most tä melyik vagy?
Megmondtam neki, bár nem gondoltam, hogy értelme van.
- Jaj, má tä is összevissza beszész... eefeljetesz mindänt, oszt összekeversz. Az a másik fijam. Má tä is felejtős vagy.
Nem tudom, mi lehet anyám fejében még. Nem tudom, maradtak-e emlékei, tud-e álmodni valamit. A házat ismeri még, ahol lakik - itt élt le 78 évet - a macskák, a kutya, az is a fejében van. Ismeri még az utat a boltig, de az is lehet, hogy már csak a kutya vezeti haza. Van titka is még: az a pénz, amit az egyik földjéért kapott. Nem hozta haza, takarékban van. Azt majd a fiainak adja. Csak már nem tudja, ki a fia.
Azt sem tudom, engem kinek gondol.
Át akartam ölelni, amikor eljöttem. Nem vette észre, vagy csak idegen voltam neki, arrébb csoszogott.
- Hogy összement maga, anyu... egészen összetöpörödött.
- Jaj, hát nem is ättél sämmit, nä mänjél még. Főzzek valamit, fijam?
Visszanéztem az utca végéről. Kint állt a kapuban, és úgy integetett utánam, mint amikor még tudta, ki után integet.
Rossz szerep ez az új. Cserbenhagyó vagyok.
Nagyon köszönöm...
VálaszTörlés