Egész héten bent szívtam az iskolában. Egy szavam se lehet, sűrű volt a program. Négy nap alatt lenyomtunk két 30 órás tréninget - bár ez inkább a korruptságról, mint az ügyességről szól.
Keddtől bejártak már a pótvizsgások is. Ki egyből, ki kettőből bukott. Szartak az egészre, röhörésztek a világba, tudták, hogy úgyis átengedik mind.
Köztük volt Máriusz bátyja, Joci is. Tanítottam két évig, másodikban és harmadikban. Az egész kócerájban neki volt csak esze, de nem strapálta magát már akkor se. Lopott és pofátlan volt, bár ez nem múlt idő, pofátlan most is. "Ratyi!" - sziszegte utánam, akárhányszor elhaladtam mellette, mutatva a többinek, micsoda jó fej.
Megrugdostam volna szívesen.
Nagy hanggal jöttek be a pótvizsga eredményhirdetésére, hatalmas mellénnyel.
Meghúztak közülük hármat.
Nem gondolták volna, igazán, nem is értették, mi ez.
Jaja, Dini, Joci, a három bukott tette a fejét, mennyire leszarják az egészet, és egyenként eltűntek.
Fél óra se telt, kettő már visszajött szülőstül. Hirtelen érdekes lett a pótvizsga, mi az, hogy meghúzták, pikkel az a büdös kurva tanár, majd ők intézkednek.
Joci az utcán kóválygott. Vagy nem volt otthon az anyja, vagy nem tudott lábra állni, de nem jött vele vissza senki.
Most nem sziszegte rám: "ratyi".
- Tényleg meghúztak? - csodálkoztam rá. - Mi lett veled? Régen te voltál a legjobb eszű. Most meg már a Kardos Mari is okosabb tőled.
- Az a hülye köcsögkurva? Az tisztára hülye!
- De hát átment hetedikbe... Te meg nem. Tanulnod kéne. Szedd össze magad idén, és mutasd meg, hogy többre vagy képes!
Láttam, piszok pipa, nem tud odavágni semmivel. Kezdte érteni, mi a bukás. Volt, akinek sikerült, neki meg nem.
Ha ratyizásra telik neki, azzal az energiával tanulhat is.
Eztán, ha beszól, majd erre emlékeztetem.
Nem rossz...
VálaszTörlés